Amikor Ábrahám Edit halálhírét meghallottam, először csak a név jutott eszembe, az arcát is csak jóval később tudtam felidézni. De a név önmagában is elegendő volt ahhoz, hogy elkezdjenek kavarogni a gondolatok a fejemben.
Ábrahám Edit, a színésznő, aki az én szememben mindig is egy legenda volt. Egy olyan ember, aki a magyar kultúra és a magyar színházművészet egyik legjelentősebb alakja volt. Olyan valaki, aki a pályája során rengeteget adott a közönségnek, és akinek a munkássága örökre bevésődik a magyar kultúra történetébe.
És most már nincs többé. Elment, és vele együtt egy darabka a magyar kultúrából is odaveszett. De az emléke még él, és az ő munkássága még ma is hatással van ránk. A filmek, a színdarabok, amelyekben szerepelt, örökké emlékeztetni fognak ránk arra, hogy milyen tehetséges és elhivatott színésznő volt.
De Ábrahám Edit nemcsak a színpadon volt nagyszerű. Egy csodálatos ember is volt, aki mindig segített másokon. Számos jótékonysági akcióban vett részt, és mindig ott volt, ahol szükség volt rá.
Az ő halála egy nagy veszteség a magyar kultúra számára, de az öröksége örökké velünk marad. A filmek, a színdarabok, amelyekben szerepelt, örökké emlékeztetni fognak ránk arra, hogy milyen tehetséges és elhivatott színésznő volt. És az ő jótékonysági munkája is örökké emlékeztetni fog ránk arra, hogy milyen csodálatos ember volt.
Nyugodj békében, Ábrahám Edit! Köszönjük, hogy megosztottad velünk a tehetségedet és az emberségedet. A munkásságod örökké velünk marad, és te örökké a szívünkben fogsz élni.