Állami Áruház

Ha valaki az utóbbi pár évtizedben betért egy Állami Áruházba, aligha gondolhatná, hogy ezek a boltjai voltak az elsők Magyarországon, ahol "szabadon lehetett vásárolni". Bár ez a mondat régóta csak sértés: olyan, mintha azt mondanánk: "Ez a vízesés nem zuhatag".
A korábban omnipotens Mamut és Skála boltok ma már lepukkadt emlékei a korábbi fénykoruknak. Ez még akkor is igaz, ha eltekintünk a bevásárlóközpont-láz miatt megcsappant vásárlószámuktól. A vereség egyik oka, hogy egyetlen Állami Áruház sem rendelkezik saját parkolóval, a másikért pedig az úgynevezett "szabad vásárlás" felelős: a bolt nincs felosztva külön osztályokra, a vásárlók össze-vissza rohangálnak a polcok között, és a legtöbbször teljesen mindegy, hol találják meg azt, amit keresnek.
A szocializmus idején a legtöbb embernek nagyjából mindegy volt, hogy hol veszi meg a ruháit, élelmiszereit, vagy háztartási cuccait. Egyszerű volt a választék, a termékek minősége pedig közepes. A legtöbben csak azért jártak az Állami Áruházakba, mert a boltnak az akkori idők legnagyobb választéka volt.
Aztán jött a rendszerváltás, és vele együtt az árurobbanás. Az Állami Áruházak nem tudtak lépést tartani az igényekkel, pedig elkezdték bevezetni ugyanazt a "szabad vásárlást", ami korábban a bolt egyik fő vonzerejét képezte. Ez annyit jelentett, hogy a vásárlók végre nem csak a pult mögött várakozhattak arra, amíg a kiszolgáló előszedi nekik a raktárból a megálmodott terméket. A korábbi ígéret igazán nyerő lett volna, ha nem párosul a kínálat csökkenésével. A vevők szép lassan rájöttek arra, hogy ugyanazon az áron a polcra kihelyezett termékek közül nem csak a legrosszabbat, hanem a leggyengébb minőséget kapják. Ez pedig halálos ítélet volt a boltokra.
Emlékszem, az 1990-as évek közepén, amikor iskolába készülődtem, az anyukám mindig az Állami Áruházba vitt magával. Az üzlet a Pezsgőgyár egyik oldalutcájában volt, és nagyjából minden megtalálható volt benne, amire csak egy iskolásnak szüksége lehetett. Így cseréltük le a ceruzák után a tolltartót, és szintén ott vettük az első számológépet. A bolt legnagyobb vonzerejét számomra mégis az jelentette, hogy ott találtam meg a polcon az "Absoluut" című puzzle-t. Nem volt kislányos, de az absztrakt formák olyan szépen kirajzolódtak rajta, hogy az utolsó darabot is bedugtam a helyére. A puzzle mellett a boltot az is vonzóvá tette, hogy vettem egy zacskó ropit, egy gombóc fagyit, vagy egy Túró Rudit.
Az Állami Áruház ma már csak egy emlék a szocializmusból. A bolt egykori fénykorára egyetlen dolog emlékeztet: a szocialista relikviák, mint például a "Munkásosztály éljen!" felirat a bejárat felett.