Átlátszó és felismerhetetlen

Már a második óra is régen elkezdédődött, amikor kiléptem a kapun és az utcára érve észrevettem, hogy egy ismerős jön velem szembe, de még mielőtt megismerhettem volna, eltűnt a sötétségben.
Elindultam az iskola felé, de nem tudtam levenni a szemem a házakról. A fényük áthatolt az ablakon a sötét utcán, és mintha valami titokzatos világot sejtettek volna, amelyet a sötétség elől elrejtettek. Ahogy közelebb értem az iskolához, láttam, hogy a tantermek tele vannak tanulókkal, akik buzgón írnak a füzeteikben. A fényük azonban csak az ablakon keresztül világított ki, az épület többi része sötét és néma volt.
Beléptem az iskolába, és ahogy végigsétáltam a folyosón, láttam, hogy a tanárok ugyanolyan sötétek és névtelenek, mint az épület maga. Nem ismertem fel egyiküket sem, és nem is éreztem velük semmilyen kapcsolatot.
Az osztályterembe lépve láttam, hogy a diákok ugyanúgy néznek rám, mint én rájuk: ismeretlenül és gyanakodva. Leültem az egyik üres padba, és ahogy körülnéztem, azt éreztem, hogy egy idegen helyen vagyok.
A tanár belépett, és az óra elkezdődött. Beszélt és beszélt, de nem tudtam odafigyelni. A gondolataim a sötét utcákon jártak, ahol minden ismerős volt, mégis idegen.
Az óra végén összepakoltam a táskámat és elindultam haza. Az utcán újra láttam az ismerős alakot, de ezúttal sem tudtam megismerni. Eltűnt a sötétségben, és egyedül hagyott a gondolataimmal.
Hazatérve bekapcsoltam a villanyt, és a fény visszatért az életembe. A szobám világos és ismerős volt, és hirtelen úgy éreztem, mintha a sötétségből kerültem volna elő.
De ahogy leültem az ágyamra, rájöttem, hogy a sötétség még mindig velem van. Nem az utcán lévő valódi sötétség, hanem valami mélyebb és ismeretlenebb. Az a sötétség, amelyet az emberek szívében hordoznak, és amelyet a fény sem tud elűzni.
És akkor eszembe jutott az ismerős alak, aki az utcán elhaladt mellettem. Vajon ő is hordozza magában ezt a sötétséget? Vajon őt is ugyanolyan ismeretlennek és gyanakvónak látják mások, mint én látom őket?
Ekkor rájöttem, hogy a sötétség nem csak az utcákon van, hanem bennünk is. És hogy az igazi kihívás nem az, hogy elkerüljük a sötétséget, hanem hogy megtanuljuk megérteni és elfogadni azt. Hogy megtanuljuk felismerni egymást a sötétségben, és hogy segítsünk egymásnak fényt vinni az életünkbe.