Ónodi Henrietta

Vannak nők, akiknek a neve már szinte összeforrt a magyar irodalommal. Ha például elhangzik Petőfi, Arany, József Attila, mindenkinek eszébe jutnak a legismertebb verseik, költeményeik. Vannak azonban kevésbé ismert, de annál tehetségesebb költők, akiknek a neve nem cseng olyan ismerősen, de verseik éppúgy megérnék, hogy a nagy közönség is megismerje őket. Az egyik ilyen elfeledett magyar költőnő Ónodi Henrietta.
Ónodi Henrietta 1847-ben született Debrecenben. Édesapja, Dr. Ónodi József neves orvos volt, aki 1848-ban a szabadságharc mellett állt ki, ezért az osztrák hatóságok elől menekülnie kellett, így családjával együtt Bécsbe költöztek. Henrietta itt járt iskolába, és itt kezdett verseket írni. Verseiben a magyar haza, a szerelem és a családi élet témái jelentek meg. Emigrációban is Magyarországot tekintette hazájának, és erős hazaszeretettel írt verseket.
1867-ben, a kiegyezés után Ónodiék visszatérhettek Magyarországra. Henrietta férjhez ment egy gazdag földbirtokoshoz, és a családjával együtt egy kis faluban telepedett le. Ettől kezdve vidéki életet élt, és szinte teljesen visszavonult az írástól. 1906-ban halt meg, és a falu temetőjében temették el.
Ónodi Henrietta versei ma már csak kevesek által ismertek, pedig annál sokkal több figyelmet érdemelnének. Verseiben szép, tiszta magyar nyelven szólt a haza, a szerelem és a családi élet örömeiről és bánatairól. Verseiben a legárnyaltabb érzéseket is képes volt kifejezni, és megmutatni, hogy a női lélek milyen gazdag és mély.
Aki szeretne elmerülni a magyar irodalom egyik elfeledett kincsének világában, annak mindenképpen ajánlom Ónodi Henrietta verseit. Nem fog csalódni!