Öregek oturma odası, vagy jógamatrac – tényleg ez a két út van előttem?

Már az iskola befejezése előtt eldöntöttem, mit akarok csinálni. Nem az volt a kérdés, hogy egyáltalán mit, hiszen azt tudtam, hogy írni szeretnék. Az viszont sok fejfájást okozott, hogy pontosan mit akarok írni, és egyáltalán, hogyan kezdjek hozzá. Azt tudtam, hogy újságíró nem akarok lenni, de azon kívül, hogy szerettem volna írni valamit, nem tudtam megmondani, mit szeretnék írni.
Aztán elkezdődött az egyetem. Elkezdtem újságírást és magyar szakon tanulni, de hamar rájöttem, hogy ez nem az én utam. Aztán jött a kommunikáció, amivel eleinte elégedett voltam, mert az újságíráshoz és a magyarhoz is közel állt. Aztán ez is megváltozott, amikor a pandémia miatt hirtelen online térbe költözött minden. Rájöttem, hogy ez a hír és médiatér nem az én világom, és a szakdolgozatom védése előtt néhány hónappal átmentem média- és kommunikációelmélet szakra.
Végre megtaláltam a helyem, és lassan azt is, hogy mit szeretnék írni. Az egyetemi évek alatt a társadalom számomra érdekes kérdéseivel foglalkoztam, és egyre többet olvastam feminizmusról, egyenlőségről, társadalmi igazságosságról. A pandémia és a háború még inkább előtérbe helyezte ezeket, és azt éreztem, hogy erről kell írnom. Szeretném megismerni a történeteket, amelyek mögött az emberek állnak, és szeretném őket továbbadni. Szeretném, ha az írásom segíthetne abban, hogy a világ egy kicsit jobb, egyenlőbb hely legyen.
De nem volt könnyű út idáig. Sok kétely gyötört, sok mindent nem mertem megtenni. A félelmeim visszatartottak, és gyakran elbizonytalanodtam. Aztán jött a jóga. Hat éve kezdtem el jógázni, és azóta az életem szerves részévé vált. A jóga megtanított arra, hogyan fogadjam el és szeressem magam úgy, ahogy vagyok. Megtanított arra, hogy bízzam magamban, és hogy képes vagyok elérni a céljaimat.
A jógáról szóló írásom volt az első komoly írásom, amivel elégedett voltam. Aztán jöttek még írások, amelyekben a nők helyzetéről, a társadalmi igazságosságról, a klímaváltozásról írtam. Minden egyes írásom egy újabb lépés volt afelé, hogy megtaláljam a hangomat, és hogy megtaláljam azt az utat, amelyet szeretnék járni.
Még mindig sok kétely gyötör, és még mindig sok mindent nem merek megtenni. De a jóga megtanított arra, hogyan fogadjam el és szeressem magam úgy, ahogy vagyok. Megtanított arra, hogy bízzak magamban, és hogy képes vagyok elérni a céljaimat.
Nem tudom, hogy mi lesz a jövőm. Nem tudom, hogy sikeres író leszek-e, vagy csak egy átlagos ember, aki ír. De azt tudom, hogy szeretek írni, és hogy szeretnék a világ jobbításáért írni. És azt is tudom, hogy a jóga mindig ott lesz velem, és segíteni fog abban, hogy az utamon maradjak.