Amikor először álltam a színpadon, tizenéves voltam. Egy iskolai előadáson kellett egy szerepet eljátszanom. Bár izgultam, mégis valami különleges érzés volt. A függöny felgördült, és én ott álltam, a reflektorok fényében. A közönség rám figyelt, és én éreztem, hogy az a pár perc csak rólam szól.
Azon az estén rájöttem, hogy imádok színpadon lenni. A szerepbe bújás, a különböző karakterek megformálása valami egészen más élményt nyújt. Olyan, mintha egy teljesen új világba lépnék, ahol bármi lehetséges.
Az évek során sokféle szerepet játszottam el, a komikus figuráktól a drámai hősökig. Mindegyik szerepnek megvolt a maga kihívása és öröme. Imádtam a különböző karakterek világába belemerülni, megérteni a motivációikat és megmutatni őket a közönségnek.
A színpad azonban nemcsak szórakoztatás. Szerintem fontos társadalmi szerepe is van. A színház a társadalom tükre, és segíthet nekünk megérteni magunkat és a világot, amelyben élünk. A művészet és a kultúra gazdagítják az életünket, és a színház ennek elengedhetetlen része.
A színpad varázsa abban rejlik, hogy képes elvarázsolni minket, elgondolkodtatni bennünket, és megérinteni a lelkünket. Számomra a színpad egy olyan hely, ahol minden lehetséges, és ahol én igazán magam lehetek.
Ha te is álmodozol arról, hogy színpadon állj, akkor csak biztatni tudlak, hogy próbáld ki. Nincs annál jobb érzés, mint amikor a függöny felgördül, és te a reflektorok fényében ott állsz, és a közönség rád figyel.