Őze Lajos

Ma már kevesen ismerik Őze Lajos nevét, noha a múlt század egyik legnagyobb színjátékosa volt. Akik látták játszani, azokra örökre emlékezetes alakításokkal örvendeztette meg a lelket. Ahogy ő fogalmazott: „Színjátékos vagyok, nem színész.”
Őze Lajos 1935-ben született Szentesen, és fiatalon, már 19 évesen elkezdett színészkedni a szentesi Kisfaludy Színházban. 1956-ban, a forradalom évében végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a Nemzeti Színházhoz szerződött.
Őze nem volt tipikus filmsztár, nem volt szépfiú, azonban színészi tehetsége vitathatatlan volt. Kiválóan játszotta a "kicsit" fura, "kicsit" különc, "kicsit" melankolikus, "kicsit" magányos embereket. Ahogy egyik kritikusa írta: „Őze Lajos az a művész, aki a színházban egyedül van, még akkor is, ha tömeg vagyunk. Neki nemigen vannak társai, magányosan ragyog.”
Őze Lajosnak volt egy nagyon rossz szokása. Nagyon szeretett inni. Sajnos ez okozta a korai halálát is. Mindössze 49 évesen, 1984-ben hunyt el.
Őze Lajos emlékét ma már csak néhány film, színházi felvétel és a legendák őrzik. Az a néhány film és felvétel azonban pontos képet ad arról, hogy mekkora művész volt. Őze Lajos igazi színjátékos volt, aki minden szerepét szenvedéllyel és szeretettel játszotta.