A gasztroforradalom mítosza az egyik legviccesebb urbánus legenda a 21. századi magyar történelemben. Pedig olyan gyönyörűen kezdődött!
2010 körül hirtelen mindenki szakács akart lenni. A főzős műsorok nézettsége az egekbe szökött, a gasztrobloggerek pedig sztárok lettek. Új éttermek nyíltak sorra, és mindenki azt írta: végre megérkezett hozzánk is az igazi gasztronómia.
Aztán szép lassan kiderült, hogy a gatyánkba hazudnak. Az új éttermek többsége vagy ócska bisztró volt, vagy olyan hely, ahol csak a tányérok voltak túlméretezettek, a kaják már kevésbé.
A gasztrobloggerek pedig többnyire olyan lelkes amatőrök voltak, akik a mikrós csirkemell receptjüket adták át a nagyérdeműnek. Nem csoda, hogy sokan csalódottan fordultak el a gasztroforradalomtól.
De aztán jöttek a Michelin-csillagos éttermek. Na most végre tényleg itt a forradalom! - gondoltuk. De nem.
A Michelin-csillagos éttermek ugyan valóban finomak voltak, de azok az árak... Az átlagember nem engedhette meg magának, hogy rendszeresen ott egyen. A gasztroforradalom tehát ismét elmaradt.
Aztán jött a pandémia. A vendéglátás teljesen összeomlott, és rengeteg étterem bezárt. A túlélők pedig még jobban felhúzták az áraikat, hogy pótolják a veszteségeiket.
Így lettünk itt, ahol most vagyunk. A gasztroforradalom elmaradt, a jó étterembe járás pedig a gazdagok privilégiuma lett.
De azért ne keseredjünk el! A magyar konyha még mindig tele van finomságokkal. Csak ne várjuk a forradalmat. Az úgysem fog eljönni.
Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is! Együtt fogjuk túlélni a gasztroforradalom elmaradását.