A hős, aki ellopta az időt, és akit örökké szeretni fogunk

Szász Júlia egy fiatal nő, akinek volt szerencséje találkozni egy különleges hösködéssel. Megosztja velünk történetét, amelyet örökre a szívében őriz.
Mikor Júlia 20 éves volt, egy autóbalesetben elveszítette édesanyját. Ez az esemény óriási fájdalmat okozott neki, és hosszú időbe telt, mire fel tudta dolgozni a történteket. Egy napon, mikor a bánat szinte elviselhetetlenné vált, találkozott egy férfival, akinek a szavai örökre megváltoztatták az életét.
"Az idő orvosol minden sebet" - mondta a férfi. "De van egy hős, aki el tudja lopni az időt, és vissza tudja hozni nekünk azt, amit elvesztettünk."
Júlia kezdetben szkeptikus volt, de a férfi szavaiban valami őszinte volt, ami felkeltette a figyelmét. Elmondta neki, hogy a hős egy titokzatos lény, aki az idő szövetén tud utazni, és akár éveket is vissza tud forgatni.
"De miért tenné ezt?" - kérdezte Júlia. "Miért segítene nekem?"
"Mert ez a természete" - válaszolta a férfi. "Ő egy hős, aki segíteni akar azokon, akik szenvednek. Ha hiszel a történetében, akkor találkozhatsz vele, és kérheted a segítségét."
Júlia elhatározta, hogy megkeresi a hőst. Hónapokig utazott, és közben megkérdezett mindenkit, akivel találkozott. Végül egy öregasszony mesélt neki egy legendáról, amely egy olyan hősről szól, aki el tudja lopni az időt. Az öregasszony azt mondta, hogy a hős az időfolyó mellett él, amely a világ határán található.
Júlia elindult a folyóhoz, és napokon át követte annak partját. Végül egy olyan helyre ért, ahol az időfolyó szélessége hirtelen megváltozott, és egy örvény keletkezett. Júlia tudta, hogy ez az a hely, ahol megtalálhatja a hőst.
Belépett az örvénybe, és azonnal elveszítette az eszméletét. Amikor felébredt, egy másik világban találta magát. A világ zöld és buja volt, és az idő lassabban haladt, mint a való világban.
Júlia sétálni kezdett, és hamarosan egy tisztásra ért. A tisztás közepén egy férfi ült, aki egy furcsa órát tartott a kezében. Júlia tudta, hogy ő a hős.
"Segítenél nekem?" - kérdezte Júlia. "El tudnád lopni nekem az időt, és visszahozni az anyámat?"
A hős elmosolyodott. "Természetesen" - mondta. "De tudnod kell, hogy ennek ára van."
"Bármit megteszek" - mondta Júlia.
A hős elővett egy tollat és papírt, és egy szerződést írt. A szerződés kimondta, hogy Júlia 10 évet az életéből a hősnek ad, cserébe az édesanyja életéért.
Júlia aláírta a szerződést, és a hős elvette az óráját. Az óra nagyot ütött, és a világ megváltozott. Júlia édesanyja életben volt, és Júlia újra a múltban találta magát.
Júlia boldogan ölelte meg az édesanyját. Tudta, hogy a hős ellopta az időt, de nem bánta. Az édesanyja élete fontosabb volt, mint az ő 10 éve.
Júlia és az édesanyja ezután hosszú és boldog életet éltek együtt. Júlia soha nem felejtette el a hőst, aki segített neki, és örökké hálás volt neki.