A jantyik dzsemborija

Kedves Olvasó! Ha azt hiszed, hogy a dzsembori csak egy unalmas cserkész találkozó, akkor nagyot tévedsz! A dzsembori egy olyan esemény, ahol a jantyik tombolnak, és én is köztük voltam.
Az egész egy forró nyári napon kezdődött egy hatalmas táborhelyen. A levegő tele volt a jantyik csivitelésével, és a napsugarak úgy ömlöttek rájuk, mint a méz.
Volt itt mindenféle jantyikom: piros, kék, zöld, sőt még lila is! Némelyikük úgy ugrált, mint a bolha, mások pedig lassan és méltóságteljesen repkedtek.
A legviccesebb jantyikom egy kék jantyik volt, akit Bobnak hívtak. Bob nem tudott igazán repülni, csak egy helyben tudott lebegő mászni. De hidd el, ezzel is sok kacagást okozott.
Egész nap együtt játszottunk a jantyikkal. Fogócskáztunk, bújócsaktunk, és még egy jantyikversenyt is rendeztünk. A leggyorsabb jantyikot Speedynek hívták, aki úgy száguldott a levegőben, mint egy rakéta.
A nap végén fáradtan, de boldogan mentünk haza. A jantyik csivitelését még sokáig hallani véltük, és tudtuk, hogy ez a nap soha nem fog eltűnni az emlékezetünkből.
Kedves Olvasó! Ha te is szereted a jantyikat, akkor ne habozz, és látogass el egy dzsemborira. Garantálom, hogy életre szóló élményben lesz részed.