A látogatás




Ma egy nagyon kedves ember látogatott meg. Olyan rég nem láttuk egymást, hogy már szinte idegen volt. De amint belépett az ajtón, minden megváltozott. A levegő megtelt szeretettel és melegséggel. Ránéztem, és úgy éreztem, mintha egy régi barátot látnék újra.

Órákon át beszélgettünk. Megtudtam, hogy nagyon jól van. Sikeres, boldog és elégedett az életével. Annyira örültem neki! Én is meséltem neki a magam dolgairól. Elmondtam neki, hogy nemrégiben elvesztettem a munkámat, de még mindig keresek újat. Azt mondta, hogy sajnálja, és biztos volt benne, hogy hamarosan találok valamit.

Később megnéztük a régi fotóalbumunkat. Annyi szép emléket idéztünk fel! Nevettünk, sírtunk, és egyszerűen csak élveztük egymás társaságát. Amikor elment, úgy éreztem, mintha egy darabom ment volna el vele. De tudom, hogy még találkozunk, és akkor újra felelevenítjük a régi szép emlékeinket.

Nagyon hálás vagyok azért, hogy ez a látogatás megtörtént. Megmutatta nekem, hogy bármennyire is változnak az idők, a barátság mindig megmarad. És hogy még ha éveket is töltünk távol egymástól, mindig ott leszünk egymásnak, amikor szükségünk van egymásra.

Íme néhány a kedvenc emlékeim közül, amelyeket felidéztünk:
  • Amikor gyerekek voltunk, és együtt játszottunk a parkban.
  • Amikor közösen jártunk iskolába, és mindig segítettünk egymásnak a házi feladatokban.
  • Amikor tinédzserek voltunk, és együtt lógtunk a bevásárlóközpontban.
  • Amikor felnőttek lettünk, és együtt ünnepeltünk az élet nagy eseményeit.

Minden egyes emlék arra emlékeztetett minket, hogy milyen különleges a barátságunk. És hogy ez a barátság egy életen át tart majd.

Köszöszönöm, hogy meglátogattál. Hiányoztál, és annyira örülök, hogy újra láthattalak.