A legtöményebb koncertbeszámoló a világon

Tisztelt internet népe! Egy olyan koncertbeszámolót készülök írni, ami egyrészről rövid, másrészről olyan tömény, hogy egy három napos fesztivál programját is be lehetne sűríteni egy ilyenbe. Mivel nem vagyok spoiler párti, ezért csak annyit mondanék: nem, ez nem egy fesztiválbeszámoló lesz.

Szóval minden úgy történt, hogy a napokban megjött a meghívó egy olyan koncertre, ami hat szólamot és 60 zenészt vonultat fel. Nem semmi, ugye? Kicsit furcsálltam is, hogy ez így menni fog-e, de gondoltam, majd meglátom. Az esemény egy templomban lett tartva, ami eleve adott egy különleges hangulatot az estének.

A koncertet elindító dal első hangjai után nagyjából három másodpercre megállt az idő. Aztán jött egy olyan hangrobbanás, amitől leesett az állam. Azok a zenészek egy olyan összhanggal játszottak, amitől elakadt a lélegzetem. A hangszerelés olyan volt, mintha egy egész zenekar játszott volna, pedig csak hatan voltak! A repertoárjuk is nagyon változatos volt, a klasszikustól kezdve a modernig mindenféle műfajból válogattak.

A második dalnál egy olyan gitárszólót kaptam, ami ismét megállított egy pillanatra. A gitáros úgy pengetett, mintha az életétől függne. Nem kevesebb, mint tíz percig tartott ez a szóló, de egy pillanatig sem untam meg. Annyira magával ragadott, hogy észre sem vettem, hogy mikor ért véget. Pedig már rég volt.

A koncert alatt végig azon gondolkoztam, hogy vajon mennyi munka van emögött, hogy egy ilyen tökéletes előadást láthatok. Hihetetlen, hogy ezek az emberek mennyi energiát és időt tettek bele a felkészülésbe. Egyszer csak a gondolataim elkalandoztak, és elképzeltem, hogy én is ott vagyok a színpadon, és az én hangszeremen játszom.

Hirtelen a reflektorfény megvilágított engem, és a kezemben egy gitár volt. A zenészekkel együtt játszottam, és a hangom olyan tisztán és erőteljesen szólt, mint soha. A közönség őrjöngött, és én életemben először éreztem, hogy igazán otthon vagyok a színpadon.

Persze ez csak egy álom volt, de ez az álom adta meg nekem azt a motivációt, amire szükségem volt. Amikor hazaértem, rögtön leültem a zongorához, és elkezdtem gyakorolni. Tudom, hogy még sok munka vár rám, de most már hiszem, hogy bármit elérhetek, ha elég keményen dolgozom érte.

Szóval ha te is álmodozol arról, hogy egyszer zenész leszel, akkor ne add fel! Gyakorolj keményen, és soha ne hagyd, hogy bárki megmondja neked, hogy mit tehetsz meg és mit nem. Akármit is álmodsz, az elérhető, ha hiszel magadban.