Angolérettségi

Mióta csak az eszemet tudom, mindenki az angolérettségiről beszélt. Hogy ki nem tudta megcsinálni, ki gyötörte magát vele, ki kapott zsíros ötöst belőle. Én is bele akartam kóstolni ebbe az őrületbe, de valahogy mindig elmaradt.

Végül mégis elérkezett az a pillanat, amikor már tényleg nem volt menekvés. Negyedikes voltam, és pár hónap múlva vizsgáznom kellett. Ijedtem voltam, de közben izgatott is. Tudtam, hogy ez egy komoly dolog, és ha jól csinálom, megnyithatja előttem a világot.

Elkezdtem készülni. Tanultam szorgalmasan, és minden nap gyakoroltam a szövegértést és a hallott szöveg értését. Aztán egyszer csak eljött a nagy nap. Reggel frissen és kipihenten keltem, és tele voltam magabiztossággal.

A vizsga jól indult. Az olvasmányértés feladatokat könnyedén megoldottam, és a hallott szöveg értésén is csak akkor akadtam el egy kicsit, amikor a tanár olyan gyorsan beszélt, mint egy géppuska. De összességében jól éreztem magam.

Aztán jött a rettegett írásbeli. Itt már nem voltam olyan biztos magamban. Tudtam, hogy van néhány gyenge pontom, és azokból biztosan fogok hibázni. De nem estem kétségbe. Koncentráltam, és igyekeztem a lehető legjobban megcsinálni a feladatokat.

A vizsga után elégedetten jöttem ki a teremből. Tudtam, hogy mindent beleadtam, és ha nem is sikerült tökéletesen, de akkor is megtettem a tőlem telhetőt.

Pár hét múlva kiderült az eredmény. Csodával határos módon sikerült elérnem az angolérettségit. Nem kaptam ugyan zsíros ötöst, de egy szép négyes meglett. Büszke voltam magamra, mert tudtam, hogy keményen dolgoztam érte, és megérdemeltem a sikeremet.

Az angolérettségi egy fontos mérföldkő volt az életemben. Megtanította nekem, hogy bármit elérhetek, ha kitartóan küzdök érte, és soha nem szabad feladnom az álmaim.

Ha te is angolérettségire készülsz, akkor ne félj, hanem higgy magadban. Ha szorgalmasan tanulsz, és nem adod fel, akkor biztosan sikerülni fog.