Anya a jó tündér

Amikor Anya megszületett, anyukája nagyon örült neki. Végül is a hőn áhított, kislánya. Ahogy nagyobb lett, Anya egyre szebb lett: hosszú, szőke haja volt, kék szeme, mint az ég, és csodás mosolya, amely mindenkit elbűvölt.
Anya azonban több volt, mint szép. Kedves és szelíd lélek volt, ami a szívén keresztül ragyogott. Mindig segített másoknak, és soha eszébe sem jutott, hogy rosszat tegyen valakinek. Valójában egy igazi "jó tündér" volt.
Egy nap Anya az erdőben sétált, amikor meglátott egy kis madarat, amelyik egy fa ágán ült, és nem tudott repülni. Anya odalépett hozzá, és óvatosan a kezébe vette. A madár reszketett félelmében, de Anya hangja megnyugtatta.
"Ne félj, kismadár" - mondta Anya. - "Én segítek neked."
Anya óvatosan megvizsgálta a madár szárnyát, és észrevette, hogy törött. Gyorsan hazavitte, és egy kis fadobozba helyezte. Minden nap ápolta és etette a madarat, amíg a szárnya meg nem gyógyult.
Amikor a madár meggyógyult, Anya kiengedte őt az erdőbe. A madár boldogan repült el, és Anya figyelte, ahogy a kék ég felé emelkedik. Büszke volt arra, hogy segíthetett valakinek, és tudta, hogy a jó cselekedetei visszatérnek hozzá.
És így Anya továbbra is jó tündérként élte életét. Mindig segített azokon, akiknek szüksége volt rá, és soha nem tett rosszat senkinek. A falubeliek szerették, és ő is őket. Anya egy igazi kincs volt, és mindenki szerencsésnek érezte magát, hogy ismerte.
Anya története megtanít minket arra, hogy mindenki képes jó cselekedetekre. Nem kell nagy dolgokat tennünk, csak legyünk kedvesek és figyelmesek azokra, akik körülöttünk vannak. A legkisebb kedvesség is nagy változást hozhat valaki életében. Ezért legyünk mindannyian egy kicsit több, mint Anya, és tegyük a világot jobb hellyé.