Az igazi polgári Magyarország ihletői

Egy biztos, ez az ország nem csupa budapesti elit, ahogy sokan hiszik. Egy vidéki vállalkozó így látja a vidéki Magyarországot.
„Nem érdemes ezekkel foglalkozni” – gondoltam. Rájöttem, hogy mégiscsak érdemes. Az egyik országos napilapban olvastam (korábban soha nem olvastam, de most felszabadult némi időm, így kipróbáltam…), hogy a vidék elöregedett, az összes fiatal elvándorolt, nincs munka, semmi nincs, csak borongás és szomorúság. Itt meg kell állnom egy pillanatra, el kell kezdenem mesélni. Egy olyan világról, amit a lap írója nincs képben.
Leírnám, hogy mi a vidék
Leírnám, hogy mi a vidék, de valószínűleg minden olvasó tudja. Hogyan írnám le, hogy ez nemcsak szántóföldekből, erdőkből és elhanyagolt falvakból áll? Megosztom saját tapasztalataimat.
A gyerekkorom egy kis faluban telt, de nem panaszkodhatok, nekem nagyon jó volt. Voltak társaim, játszottunk, minden nap kint voltunk az utcán, nem volt gondunk. Vidám és jó életünk volt. Aztán el kellett mennem a városba tanulni. Először rosszul éreztem magam, nem találtam a helyem. Nem is találtam meg soha teljesen, mert Budapest számomra túl nagy, túl zajos, túl rohanó.
Egyetemi éveim alatt olykor hazalátogattam, és furcsa érzés fogott el. Nyugalom, béke, csend. Igaz, változott pár dolog, új arcokat láttam, de nagy köszöntések és örömek voltak, amikor találkoztam ismerősökkel. Valami hiányzott, de nem tudtam megmondani, mi. Csak éreztem, hogy jó itt lenni, és hogy mostantól otthon maradnék. Ez nem így történt, de az évek múlásával ez az érzés egyre erősebb lett bennem.
Aztán hazajöttem. Az egyetemi évek után kaptam egy jó állást egy jó cégnél, jó fizetéssel és szép jövővel. Nem volt kérdés, hogy elmegyek. De valami nem stimmelt. Olyan voltam, mint egy idegen, akit nem érint meg a környezete… Nem éreztem, hogy itt a helyem, hogy itt lennék otthon. Ez az érzés később sem múlt el, sőt, egyre rosszabb lett. Éreztem, hogy nem bírom elviselni a munkahelyi stresszt, nem bírom a város zaját, a rengeteg embert, a rohanást.
Hazajöttem. Nem akartam visszajönni, mert tudtam, hogy mit jelent ez a lépés. Nem akartam visszaköltözni vidékre. Valahol a szívem mélyén azonban tudtam, hogy ez a helyes.
Visszaköltöztem vidékre
Visszaköltöztem vidékre, és nem bántam meg. Itt vagyok otthon, itt érzem jól magam. Itt minden nyugodt, békés, csendes. Nincs stressz, nincs zaj, nincs rohanás. Itt mindenki ismer mindenkit, itt mindenki segít mindenkinek.
Nemrégiben elindítottam egy vállalkozást. Nem könnyű, de szeretem csinálni. Itt nem kell versenyeznem senkivel, nem kell aggódnom, hogy elvesztem a munkámat. Itt szabad vagyok, és azt csinálom, amit szeretek.
A vidéki élet
A vidéki élet nem könnyű, de szép. Nem unalmas, hanem élményekben gazdag. Nem szürke, hanem színes. Nem elhanyagolt, hanem gondozott. Nem kihalt, hanem élettel teli. Nem szomorú, hanem vidám. Nem öreg, hanem fiatal.
Nem kell messzire menni ahhoz, hogy megtaláljuk a boldogságot, hogy megtaláljuk önmagunkat, hogy megtaláljuk a helyünket a világban. Nem kell a nagyvárosba menni ahhoz, hogy sikeresek legyünk, hogy boldogok legyünk, hogy otthon legyünk.
A vidék az igazi Magyarország. Itt van az igazi élet, itt van az igazi otthon, itt van az igazi boldogság.