Hallottátok már ezt a mondatot? A nagyszüleink mondták, amikor fájt a lábuk, a kezük, vagy a derekuk. Arra próbálták tanítani az unokáikat, hogy viseljék el a fájdalmat, mert az nem tart örökké, és utána minden jobb lesz. De vajon tényleg így van? Tényleg nem fáj, csak szúr? Vagy csak megpróbálták elterelni a figyelmünket a fájdalomról, hogy ne féljünk tőle?
Szerintem nem fáj, csak szúr. Legalábbis a legtöbb esetben. Amikor a kisfiam elesik és beveri a térdét, akkor sír, de pár perc múlva már rohangál tovább. Amikor én megütöm magam, akkor is fáj, de pár nap múlva már el is felejtem. A fájdalom tehát nem tart örökké, és utána minden jobb lesz.
De vannak olyan fájdalmak, amelyek igenis tartósak. A krónikus fájdalmak, amelyek hónapokig, évekig, sőt akár évtizedekig is eltarthatnak. Ezek a fájdalmak nagyon megnehezíthetik az életünket. Nem tudunk aludni, dolgozni, vagy szórakozni. A fájdalom állandóan ott van, és nem tudunk tőle szabadulni.
Az érzelmi fájdalom is nagyon tartós lehet. Amikor elveszítünk valakit, akit szeretünk, akkor az fáj. Amikor csalódást okoz valaki, akiben bíztunk, akkor az is fáj. Ezek a fájdalmak is nagyon megnehezíthetik az életünket. Nem tudunk koncentrálni, nem tudunk aludni, és nem tudunk élvezni semmit.
Tehát nem minden fájdalom múlik el gyorsan. Vannak olyan fájdalmak, amelyek tartósak és nagyon megnehezíthetik az életünket. De még ezekben az esetekben sem szabad feladnunk. Harcolnunk kell a fájdalom ellen, és keresnünk kell a módját, hogy enyhítsük azt.
Ha krónikus fájdalmunk van, akkor forduljunk orvoshoz. Ő segíthet kideríteni, hogy mi okozza a fájdalmat, és segíthet olyan kezelést találni, amely enyhíti azt. Ha érzelmi fájdalmunk van, akkor beszéljünk valakivel, akiben megbízunk. Ő segíthet feldolgozni a fájdalmat, és segíthet megtalálni a módját, hogy továbblépjünk.
Nem mindig könnyű megbirkózni a fájdalommal. De ha nem adjuk fel, akkor megtalálhatjuk a módját, hogy enyhítsük azt. És akkor már nem fog fájni, csak szúrni.