Békés Itala

Békés Itala magyar költőnő, műfordító, tanár. A Nyugat nemzedékéhez tartozott, és a századelő egyik legjelentősebb női írója volt.

1896. szeptember 19-én született Nagyváradon. Apja Békés Sámuel ügyvéd, anyja pedig Holczer Rozália. Itala már gyermekkorában érdeklődött az irodalom iránt, és 14 évesen írta első versét. 1914-ben érettségizett a Nagyváradi Református Leánygimnáziumban, majd a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-francia szakot végzett. 1923-tól a Barcsay Gimnáziumban tanított magyar nyelvet és irodalmat.

1920-ban jelent meg első verseskötete, a Lángvirágok. Ezután több verseskötete is megjelent, amelyekben a szerelemről, a természetről és az emberi lélekről írt. Verseit a magyar líra gyöngyszemei közé sorolják, és ma is sokan olvassák. Itala költészetére jellemző a líraiság, a finom hangvétel és a mély érzésvilág.

Itala műfordítóként is jelentős munkásságot végzett. Többek között lefordította Shakespeare, Goethe és Rilke verseit magyarra. Fordításai hűek az eredeti művekhez, és nagyban hozzájárultak a magyar irodalom gazdagodásához. Itala 1940. április 14-én hunyt el Budapesten. Mindössze 43 éves volt.

Békés Itala egyike a magyar irodalom legkiemelkedőbb női képviselőinek. Költészete és műfordításai ma is élnek, és több generáció olvasóit inspirálják. Alább olvashattok néhány idézetet a verseiből:

• „A szerelem szép, mint a hajnalcsillag, de gyorsan tovaszáll, mint a madár.”
• „A természet szép, mint egy festmény, de változó, mint az időjárás.”
• „Az emberi lélek mély, mint a tenger, de titokzatos, mint az éjszaka.”