Bartos Erika: Emlékeinket ne rejtsük el, inkább öleljük magunkhoz!

Hogy miért pont ez a mondat jutott eszembe? Azért, mert amint elkezdtük forgatni az Elveszett idők nyomában sorozatot, egy csodálatos utazásra indultunk, amelynek során a saját emlékeim mélyére merültem.

Emlékezés, mint kaland

Időutazás saját elménk és múltunk zegzugos ösvényein. Ez az emlékezés. Minden emlék egy olyan történet, amelyet elraktároztunk, és amelynek darabkái mindig ott lapulnak bennünk. Előhívni ezeket, olyan, mint lapozgatni egy régi családi albumot. A fényképek mesélnek, és ha elég figyelmesen nézzük őket, akkor megelevenedik a múlt.

Nekem a forgatás egy terápiás utazás is volt. Egy olyan utazás, amelynek során szembesültem az elmúlt évtizedek örömeivel, bánataival, sikereivel és kudarcaival. Nemcsak a saját emlékeim, hanem a családom és szeretteim emlékei is elevenné váltak. A beszélgetések, a nevetések, a sírások, az együtt töltött pillanatok mind-mind előtörtek a mélyből, és arra emlékeztettek, hogy a múltunk része a jelenünknek és a jövőnknek is.

Nem szabad elfelejteni

Az emlékeink nemcsak a múltunk lenyomatai, hanem a jelenünk és a jövőnk építőkövei is. Emlékeink tesznek minket azzá, akik vagyunk, segítenek megérteni a világot, és utat mutatnak a jövőbe. Ezért fontos, hogy ne rejtsük el az emlékeinket, hanem öleljük magunkhoz, és ápoljuk őket. Ne féljünk elbeszélni a múltunkat, hallgassuk meg egymás emlékeit, és tanuljunk belőlük.

Az emlékezés nemcsak a múltról szól, hanem a jelenről és a jövőről is. Amikor emlékezünk, megértjük a gyökereinket, és felfedezzük azokat a szálakat, amelyek összekötnek minket szeretteinkkel és a világgal. Az emlékezés segít abban, hogy elkerüljük a múlt hibáit, és hogy okosabban hozzuk meg a jövőbeli döntéseinket. Az emlékezés erőt ad, és segít abban, hogy teljesebb életet éljünk.

Emlékek, amelyek összekötnek

A forgatás során sok olyan emberrel találkoztam, akik megosztották velem a saját emlékeiket. Ezek az emlékek egy közös történet részei, a mi történetünk, a magyarok története. Egy olyan történet, amely összeköt minket, és amelyből erőt meríthetünk. Az emlékeink nemcsak a miénk, hanem a közösségünk, a nemzetünk részei is. Ha elfelejtjük az emlékeinket, akkor elfelejtjük önmagunkat, a gyökereinket és a jövőnket.

Ezért öleljük magunkhoz az emlékeinket, és ne féljünk megőrizni és továbbadni őket. Az emlékeink a mi kincsünk, a mi örökségünk. Segítenek abban, hogy megértsük, kik vagyunk, hová tartozunk, és merre tartunk. Az emlékeink a mi útjelzőink a múltból a jövőbe.

Öleljük magunkhoz az emlékeinket!

Bartos Erika