Bezzeg az én időmben... - Avagy milyen más volt régen gyereknek lenni?

Ha van gyerekünk, vagy legalábbis vannak emlékeink gyerekkorunkból, akkor biztosan találkoztunk már azzal a kijelentéssel, hogy "bezeg az én időmben még..." És ilyenkor jönnek a mesék a kemény téli napokon vállra kapott szánkókról, a patakban pancsolásról, a kertben focizásról és a fáramászó cimborákról. Igen ám, de mi volt még más az én időmben? Hiszen korántsem éreztük magunkat leszakadva a világtól, mint mostanság a gyerekek.
Nem volt internet, de volt rengeteg játék.
Természetesen nem azt jelenti, hogy nem voltunk kíváncsiak a világra, vagy hogy nem szerettünk volna tudni mi történik a távolban. De miután nem volt internet, nem is volt rá lehetőségünk, hogy egész nap a képernyők előtt üljünk. Ezért inkább játszottunk, és nem is akárhogyan.
Ugróköteleztünk
Ez a játék örök klasszikus, ami már a dédik idejében is divatos volt. Egyetlen eszköz kell hozzá, egy ugrókötél, és már kezdődhet is a szórakozás.

Csapdát játszottunk
Ez a játék is nagyon népszerű volt a régi időkben. A szabályok egyszerűek: kell egy labda és két csapat. Az egyik csapat tagjai elmennek bújócskázni, a másik csapat tagjai pedig keresik őket.

Bújócska
Bújócska, klasszikus játék, amihez szintén nem kell más, csak egy labda. A játék célja, hogy a játékosok elrejtsék a labdát, majd megtalálják a többiek.

És persze volt még sok más játék is, amik ugyanúgy lekötötték a figyelmünket, mint a mai gyerekeknek az elektronikai kütyük. Volt kerekes görkorcsolyánk, amivel órákat töltöttünk az utcán suhanva. Voltak rollereink, amikkel szinte repültünk a lejtőkön. És voltak biciklik, amikkel bejártuk a környéket.

Egy szó, mint száz, nem voltunk kevesebb élményben, minőségileg más volt csak. A mi élményeink az aktív kikapcsolódásról, a közösségi játékokról és a szabad levegőről szóltak. És ez talán nem is akkora rossz dolog.
De azért azért huszonévesen sem rossz a kanapén ülve órákig játszani a playstationnel. ;)