Bodrogi Gyula

Ki ne ismerné?
Bodrogi Gyula március 15-én született Pécsett. Édesapja optikus volt, aki a II. világháború idején behívót kapott. Édesanyja az akkori pécsi színház tagja volt, de a háború után kénytelen volt otthagyni a színházat és könyvtárosként dolgozott. A gyermekkorát az anyai nagyszülei gondjai alatt töltötte.

17 évesen kezdett el színészkedni, nyugdíjas koráig pedig megszámlálhatatlan filmben, színdarabban játszott. Szerepelt többek között a Tenkes kapitány, a Hatvani Divérek, és a Kőszívű ember fiai című filmekben, de a legtöbben valószínűleg Trapattoni edzőként emlékeznek rá a Valami Amerika című filmből.

A legenda
Bodrogi Gyula sokat tett a magyar színjátszás megmentéséért. Az 1956-os forradalom előtt egyike volt annak a pár tizenéves lelkes fiatalnak, aki a Nemzeti Színházban, a forradalmárok kezére került rádióállomáson azt próbálta bebizonyítani, hogy nem Budapest az, amelyik forrong, hanem az egész ország.

A forradalom után beszervezték a Táncsics Mihály Színjátszó Stúdióba, melynek a célja a forradalmat támogató színészek és színjátszók összefogása volt, és amely bár pár hónapig működött csak, de a későbbi színházi életet nagyban befolyásolta. Itt ismerte meg például Kállai Ferencet, Garas Dezsőt, Pécsi Sándorral és Koncz Gáborral is itt találkozott. Ők alkották az akkor még csak 20 éves Bodrogi Gyula színészcsoportjának a magját.

Meg nem értékelt szerep

Bodrogi Gyula bár rendkívül sikeres színész lett, mindig is visszatért volna leginkább a forradalomhoz kötődő szerepéhez, Pilátushoz, aki bár nem római helytartó volt, hanem a művészeti bizottság vezetője, mégis egy olyan ember, akinek talán egyedül lett volna lehetősége arra, hogy megakadályozza a forradalom eltiprását.

Egy alkalommal azt mondta: "Ha adnák egy időgépet, visszamennék 1956-ba és Pilátust játszanám, mert akkor talán végre befejeződhetne a darab, és elkészülne a film belőle."
Az emlékek örökké élnek
Bodrogi Gyulától 2022. november 16-án 89 évesen kellett elbúcsúznunk. De az emléke örökké velünk marad. Ő az a színész, aki mindig ott volt, aki még a sajátját is feláldozta azért, hogy a többi színésznek jobb legyen. A történetek, amelyeket róla hallottunk, az a sok szerep, amit eljátszott, mind-mind arra emlékeztet bennünket, hogy milyen szerencsések voltunk, hogy vele lehettünk.

Nyugodj békében, Bodrogi Gyula!