Amikor a Bohár nevet hallom, mindig az én kis Bohár Dánielkém jut eszembe. Tudom, hogy sokan mondhatnátok, hogy mindenki a saját gyerekét tartja a legszebbnek, de én meg merem esküdni, hogy ő a legszebb gyerek a világon. Két gyönyörű nagy, kék szeme van, mint az ég, és két pici gödröcske az arcán, amikor mosolyog.
De nemcsak a külseje szép, hanem a belső világa is csodálatos. Ő a legokosabb, legkedvesebb, legviccesebb gyerek, akit ismerek. Annyira szeretnivaló, hogy nem tudok betelni vele.
Emlékszem, amikor először hoztuk haza a kórházból, olyan pici volt, mint egy kis madárka. De azóta eltelt néhány év, és most már egy nagy, erős fiú. A kedvenc játéka a labda, és imád focizni. De nemcsak a sport érdekli, hanem a tanulás is. A suliban mindig ő a legjobb tanuló, és imád olvasni. Annyira büszke vagyok rá!
Dániel egy igazi kincs az életünkben. Annyi örömet és boldogságot hoz nekünk minden egyes nap. Nem tudom elképzelni az életemet nélküle.
És hogy miért hívják „Bohár Dánielnek”? Nos, amikor megszületett, olyan pici volt, mint egy kis bogár. Ezért is lett a beceneve „Bohár”. Azóta is így hívjuk, és ez a becenév már örökre az övé marad.
Tehát ha valaha is találkozol egy „Bohár Dániellel”, ne feledd, hogy ő a világ legszebb és legokosabb gyereke.