Bragmayer Zsanett

Van, amikor az ember leül írni, és csak folynak a gondolatai a papírra. Ilyenkor mintha egy másik éne akarna szólni rajtam keresztül. Nem én vagyok, de belőlem jön. Ez most ilyen alkalom, amikor nem tudom eldönteni, hogy én írom-e ezt a cikket, vagy valami más erő fogalmaztat velem.
Hogy miért Zsanettről írok? Zsanett egy kedves ismerősöm, akivel már pár éve nem beszéltünk, de ennek ellenére valahogy mindig tudta, hogy éppen mi történik velem. Ha nem is beszélgettünk, az érzéseink akkor is összekapcsolódtak.
Amikor először találkoztunk, épp egy nagyon nehéz időszakon mentem keresztül. Elvesztettem a nagybátyámat, és nem tudtam feldolgozni a gyászt. Zsanett ekkor még csak egy ismerős volt, de valahogy mégis tudta, hogy segítségre van szükségem. Egyik nap csak megjelent nálam, és azt mondta: "Tudom, hogy nehéz időszakon mész keresztül, és szeretnék segíteni."
Először nem akartam elfogadni a segítségét, de végül engedtem neki, hogy beszélgessünk. Hosszú órákon át ültünk ott a konyhaasztalnál, és beszélgettünk mindenféléről. Zsanett türelmesen hallgatott, és bölcs tanácsokkal látott el. Azon a napon megváltozott az életem. Zsanett segített megbirkóznom a gyásszal, és újra talpra állni.
Azóta eltelt néhány év, de Zsanett még mindig az egyik legfontosabb ember az életemben. Mindig ott van számomra, ha szükségem van rá, és bármikor számíthatok a segítségére. Nem tudom, mi van köztünk, de azt hiszem, valami különleges kapocs van köztünk.
Egy dolgot azonban biztosan tudok: Zsanett egy csodálatos ember, aki mindig a jót látja az emberekben. Mindig ott van, hogy segítsen, és soha nem vár semmit cserébe. Hálás vagyok érte, hogy az életemben van, és tudom, hogy mindig számíthatok rá.
Köszönök mindent, Zsanett!