Buzási Patrik és az álmok nyomában

Úgy emlékszem, már kisfiúként is elbűvöltek a színpadon álló emberek. A csillogás, a zene, a taps – mindez valamiféle misztikus varázst hordozott számomra. Aztán középiskolásként eljött az a bizonyos pillanat, amikor végre én is kiállhattam a rivaldafénybe. Egy iskolai előadás volt, ahol egy dalban kellett énekelnem. Bár az izgalom szinte szétfeszítette a mellkasomat, valahogy mégis sikerült legyőznöm a félelmeimet. Amikor pedig a közönség tapsa felcsendült, éreztem, hogy valami megváltozott bennem.
Onnantól kezdve tudtam, hogy az éneklés az utam. Nagyváradon tanultam színészetet, de közben egyre inkább az éneklés felé húzott a szívem. Aztán jött a Megasztár, ahol nem csak a tehetségemet, hanem a kitartásomat is próbára tettem. Bár nem sikerült győznöm, az ott szerzett tapasztalatok felbecsülhetetlenek voltak.
Azóta számos koncerten léptem fel, megjelentek a dalaim, és saját műsorom is van a rádióban. De az álmaim még korántsem teljesültek. Szeretnék minél több embert elvarázsolni a zenémmel, és egyszer talán én is felléphetek a legnagyobb színpadokon.
Tudom, hogy az út nem lesz könnyű, de nem félek a kihívásoktól. Hiszem, hogy ha keményen dolgozom, és nem adom fel az álmaimat, akkor egyszer eljutok a célomhoz.
Mert az álmok azért vannak, hogy valóra váltsuk őket.