Csütörtök ... vagy még mindig szerda?

Történt egy hét közepén.
Hogy szerdán, vagy végül csütörtökön, azt már pontosan nem tudom, de kedden biztos, hogy még kedden volt. Igaz, kedden is már olyan volt a kedd, mintha szerda lenne, de legalább a naptár nem hazudott. Szerdára aztán beütött a hétvége, és a naptár is összezavarodott, mert szerda lett csütörtök. Rajtam mégsem fogott ki az időjáték, mert én már a kedd este keddre állítottam a hétvégét, és így mára lazán átcsúszhattam szerdáról csütörtökre, anélkül, hogy a naptár kifogást emelhetett volna.

A probléma ott kezdődött, amikor megígértem a nagymamámnak, hogy szerdán átmegyek hozzá egy kis sütiért. Kedden emlékeztem rá, hogy szerdára ígérkeztem, persze már akkor is inkább csütörtöknek tűnt, de azért még szerdának lehetett volna nevezni. Szerdán aztán reggel úgy ébredtem, hogy a hétvége már javában beköszöntött, az időjárás pedig csütörtöki mivoltukat sejtetett. Akkor még átmentem a nagymamához, de már csak a biztonság kedvéért, mert tulajdonképpen másnap, azaz csütörtökön már át kellett volna mennem hozzá. Nagymamám is összezavarodott egy kicsit, mert hiába győzködtem, hogy szerdán jöttem, ő biztosan tudta, hogy csütörtök volt, mert hétfőn szombatra indult a kirándulásra, és az azóta eltelt hétnek tegnap volt a közepe.

Időcsapda

Azt hiszem, belesétáltam egy időcsapdába. Kedden voltam kedden, szerdán csütörtökön, és csütörtökön szerdán. Vagy épp fordítva. Mindegy is, az egész csak attól függ, honnan nézzük. Mert ha kedden voltam kedden, akkor most csütörtök van, de ha szerdán voltam csütörtökön, akkor ma még mindig szerda. És ebben a csapdában úgy járok ide-oda, hogy közben - ki tudja, mióta - elszaladt a hétfő, a kedd, a szerda, a csütörtök, a péntek, a szombat és a vasárnap is. Vagy épp nem. Mert most már én sem tudom, mi van.

Az egyetlen biztos pont a nagymamám sütije, ami szerdán is, csütörtökön is és tegnap is ugyanolyan jól esett, mintha hétvégén lett volna. Mert ha már a napok összekeveredtek, legalább az ízek legyenek a helyükön.