Csak egy kislány voltál, semmit sem értettél - az ELTE Egyetemi Levéltára kutatócsoportja egy megdöbbentő történetet tett közzé

Egyetemi hallgató voltam, amikor megtudtam, hogy a nagymamám a holokauszt túlélője. Mindig azt hittem, hogy a családunkat elkerülte ez a szörnyűség, de tévedtem.

A nagymamám, Lili, 1926-ban született Budapesten. Egy boldog gyermekkora volt, szerető családban nőtt fel. De 1944-ben minden megváltozott. A német megszállás után a zsidókat elkezdték elhurcolni. Lili családját is elvitték.

Lilinek sikerült elmenekülnie, de egyedül maradt. Először egy árvaházba került, majd egy munkatáborba. Kényszermunkára fogták, éheztették és kínozták.

Lili azonban nem adta fel. Hiába volt csak egy kislány, semmit sem értett az őt körülvevő eseményekből, mégis küzdött az életéért. A munkatábor felszabadulása után visszatért Budapestre, de a családját nem találta meg.

Lili egyedül maradt a világon, de soha nem adta fel a reményt. Új életet kezdett, férjhez ment, és gyermekei születtek. De a holokauszt emlékét soha nem felejtette el.

Évekkel később Lili elmesélte nekem a történetét. Nem volt könnyű számára felidézni ezeket a szörnyűségeket, de fontosnak tartotta, hogy tudjam. Úgy éreztem, hogy nemcsak a nagymamám történetét ismertem meg, hanem egy olyan emberét is, aki a legnehezebb időkben is képes volt talpra állni.

Lili története tanulságos mindenki számára. Megmutatja, hogy a legborzasztóbb körülmények között is lehet reményt találni. És azt is, hogy a holokauszt emlékét soha nem szabad elfelejtenünk, mert a gyűlölet és az erőszak még ma is jelen van a világban.

Köszönet az ELTE Egyetemi Levéltára kutatócsoportjának, hogy közzétették Lili történetét. Fontos, hogy ezek a történetek ne merüljenek feledésbe, mert emlékeztetnek minket a múlt hibáira, és arra, hogy a jövőért tennünk kell.

Lili története példa a bátorságra és a kitartásra.

A holokauszt egy olyan szörnyűség, amelyet soha nem szabad elfelejtenünk.

A gyűlölet és az erőszak még ma is jelen van a világban.