Csak mondd, mi a kedvenc Illés dalod!

Ti is játszottátok ezt a játékot gyerekként? Magyar zenetörténetünk egyik legmeghatározóbb együttese, az Illés mély nyomot hagyott kora és az azt követő generációk szívében. Dalai koruk lenyomatai, szövegei pedig olykor még ma is kínosan aktuálisak. Ki ne ismerné az olyan dalokat, mint az "Amikor én még kissrác voltam", a "Még fáj minden régi seb" vagy a "Ha én rózsa volnék"? És ki ne emlékezne az Illés-koncerteken tapasztalt euforikus hangulatra?

Én kicsit lemaradtam a zenekar fénykoráról, de a szüleim és más idősebb rokonok róluk szóló történetei miatt számomra is kedves lett az Illés. Aztán tizenéves koromban végre eljutottam egy Illés-emlékkoncertre, ahol a mai napig feledhetetlen élményben volt részem. A közönség kora és összetétele nagyon vegyes volt, de mindenkinek ugyanaz a tűz csillogott a szemében. Az "Oh, mondd" című dalnál pedig úgy énekelt együtt az egész terem, mintha egyetlen hatalmas kórus lennénk.

Az Illés-dalok nemcsak nosztalgikus slágerek, hanem fontos történelmi dokumentumok is. Szövegeikben tükröződik az 1960-as, 1970-es évek Magyarországának hangulata, problémái és reményei. A "Kégli" című dal például a cigányság helyzetéről szól, a "Ha én rózsa volnék" pedig a szerelem szabadságáról szól, ami akkoriban még nem volt teljesen elfogadott. Az Illés dalainak köszönhetően ezek a fontos kérdések is terítékre kerülhettek, és az emberek elgondolkodtak rajtuk.

• "Amikor én még kissrác voltam" - a gyermekkor és a felnőtté válás örömeiről és nehézségeiről szól.
• "Még fáj minden régi seb" - a múlttal való szembenézésről és a megbocsátásról szól.
• "Ha én rózsa volnék" - a szerelemről és a szabadságról szól.
• "Oh, mondd" - a békéről és a reményről szól.