Nemrégiben történt egy érdekes eset a családomban. A nagynéném, aki mindig is kicsit excentrikus volt, bejelentette, hogy férjhez megy egy nála jóval fiatalabb férfihoz. Eleinte mindenki döbbenten fogadta a hírt, de aztán ahogy megismertük a férfit, lassan kezdtünk kibékülni a gondolattal. A férfi kedves volt, intelligens és láthatóan imádta a nagynénénket.
Az esküvő szép volt, és mindenki jól érezte magát. De aztán néhány hónappal később kezdődtek a problémák. A nagynéném és az új férje egyre többet veszekedtek, és végül el is váltak. A család megosztott volt: volt, aki a nagynéném pártján állt, volt, aki az új férj pártján. Én magam is nehezen tudtam eldönteni, hogy kinek higgyek.
Aztán egy nap a nagynéném elmesélte, hogy az új férje megütötte. Megdöbbentem. Nem tudtam elhinni, hogy valaki, aki annyira kedvesnek tűnt, ilyet tehetne. De a nagynéném nem hazudott. Láttam a kék foltokat a karján.
Aztán mindenki előtt szakítottam az új férjjel. Megmondtam neki, hogy soha többé nem akarom látni. A család többi tagja is elfordult tőle. Nem sokkal később elhagyta a várost.
A nagynéném azóta is egyedülálló. De erős és boldog. Megtalálta önmagát, és most már tudja, hogy megérdemli a szeretetet és a tiszteletet.
Ez az eset megtanította nekem, hogy soha nem szabad ítélkezni mások felett. Soha nem tudhatjuk, mi történik a színfalak mögött. És mindenki megérdemli a másodi esélyt.