„Dancs Annamari

Szóval, kedves olvasóim, most kicsit visszanyúlunk az időben, és elmesélem nektek, hogy miért is neveztek el engem „Dancs Annamari”-nak. Igen, igen, jól olvastad, ez volt a becenevem gyerekkoromban. De mégis, honnan jött ez az érdekes név? Nos, erről fogok most nektek mesélni.

A történet nem másutt, mint a szeretett nagymamám konyhájában kezdődik. Egyik nap, amikor Anyukám és én látogatóba mentünk hozzá, a nagymamám éppen a kedvenc ételemet, a töltött káposztát főzte.

Tudni kell rólam, hogy gyerekként imádtam a töltött káposztát, és mindig türelmetlenül vártam, hogy nagymamám elkészítse nekem. De azon a bizonyos napon valami más történt. A konyhában nagy volt a sürgés-forgás, és hirtelen zajt hallottam. Mielőtt felfoghattam volna, mi történik, hatalmas csattanás hallatszott, és a töltött káposzta a konyha közepén landolt.

A nagymamám megijedt, és gyorsan felkapott engem, hogy nehogy rám loccsanjon a forró káposzta. Szerencsére egy karcolás nélkül megúsztam, de a nagymamám nem volt ilyen szerencsés. Forró káposztával borította a ruháját, és a kezét is megégette. Én persze nem tudtam akkor még, hogy mi történt, csak azt láttam, hogy a nagymamám fájlalja az ujjait.

Abban a pillanatban, mintha valami megütött volna. Egyszerre voltam szomorú és dühös. Szomorú, mert a nagymamám megsérült, és dühös, mert a töltött káposztám tönkrement. És akkor, ebben a heves érzelemkitörésben, hirtelen kiáltottam:

„Dancs Annamari!”

Nem tudom, miért pont ez a név jutott eszembe, de a nagymamám elnevette magát, a szüleim pedig kérdőn néztek rám. És így ragadt rám ez a furcsa becenév, ami azóta is elkísér.

Persze, idővel mindenki megfeledkezett róla, csak én és a nagymamám emlékeztünk mindig erre a vicces történetre.

Most már, amikor töltött káposztát eszem, mindig eszembe jut a „Dancs Annamari” történet, és elmosolyodom. És valahogy így váltam én „Dancs Annamari”-vá, és így idéződik fel bennem a nagymamám szeretete és a mi közös emlékünk.