Dancza Gábor

Színészi rovatunk nem titkolt célja, hogy színészeket mutasson be, lehetőség szerint olyanokat, akik esetleg hiánypótlóak, nem túl ismertek, de munkájuk figyelemre méltó. Dancza Gábor neve sokaknak ismerősen cseng, de talán nem úgy, ahogyan ez a műsorral kívánjuk elérni. Kollégám, műsorvezető-társam mesélt róla és munkáiról olyan szeretettel és lelkesedéssel, ami engem is meggyőzött, hogy ő itt, ebben a műsorban a helyén van.
Gábor maga beszél mesterségéről, a véletlenekről, a rendeltetésszerűségről, a tanulás fontosságáról, a Színművészeti Egyetemről, a főiskoláról, a Nemzeti Színházról, a Budaörsi Passió Játékokról, a szakmai alázatról, a kollégákról, a barátokról és persze magáról a szakmáról is.
Vendég: Dancza Gábor színművész
Műsorvezető: Hajdú Tamás
Operatőr: Kehi Zoltán
Hajdú Tamás: Ismerkedésünk nem itt kezdődött, hanem egy szinkron stúdióban.
Dancza Gábor: Igen, itt lettünk kollégák, akkor találkoztunk először.
HT: Melyik szinkron stúdióban találkoztunk először?
DG: A Szinkron Centerben.
HT: Ott csináltunk egy sorozatot, ami nem volt akármilyen sorozat.
DG: Mi volt az?
HT: A Breaking Bad.
DG: Hát igen!
HT: Abban a szinkron stúdióban honnan ismertük egymást?
DG: Onnan ismertünk egymást, hogy te a Hanket csináltad.
HT: Igen, én csináltam a Hanket.
DG: Én pedig a Jesse-t.
HT: Te csináltad a Jesse-t.
DG: Igen.
HT: Ezt a sok évvel később, amikor már tudtam, hogy ki vagy, hogy mit csináltál, akkor gondolkoztam el azon, hogy milyen érdekes, hogy két színész találkozik egy szinkron stúdióban, akik teljesen más műfajban és más pályán vannak, és végül mégis összehozza őket a sors, vagy a véletlen, hogy egy ilyen szinkronban kelljen együtt dolgozni.
DG: A Breaking Bad egyébként az a sorozat, ami miatt a fiam... Szóval a fiam azért hétéves, és nagyon hamar elkezdte nézni ezt a sorozatot. Nem azért, mert én csináltam benne a munkát, hanem egyszer belekezdett, és utána nagyon hamar ráérzett, hogy ez mennyire jó. És amikor megtudta, hogy én is benne vagyok, akkor nagyon büszke volt rám. Azóta már ők nézik az összes szinkronomat, mert annyira tetszik nekik.
HT: Az nagyon jó!
DG: A kislányom is, ő már csak a hangomért néz meg mindent.
HT: Ez nagyon jó!
DG: Sőt, elárulhatom azt is, hogy már elkezdte a színjátszást, úgyhogy örökölte a mi génjeinket.
HT: Az jó!
DG: Igen, úgyhogy nagyon-nagyon büszke vagyok rá, és természetesen nagyon boldog vagyok a feleségemmel.
HT: Ti családias művészek vagytok, mert a feleséged is színész.
DG: Igen, a feleségem is színész, a fiaim is színészek, szóval tudhatod, hogy ez a mi családunknak a legnagyobb szenvedélye.
HT: És mióta csinálod a szakmát?
DG: Én már gyerekként is színész akartam lenni.
HT: Mióta színész vagy?
DG: 1996 óta gyakorlatilag, mert az a főiskola.
HT: Az a művészeti főiskola?
DG: Igen, az a művészeti főiskola.
HT: Akkor most már több mint 20 éve.
DG: Igen, több mint 20 éve csinálom.
HT: Azt mondtad, gyerekként már színész akartál lenni. A színház szeretete honnan jött? Milyen előzmények voltak?
DG: A színház az azért jött, mert a szüleim végigszántották az egész országot, mert édesapám kertészmérnök és édesanyám erdőmérnök, szóval tényleg úgy mondom, hogy az egész országot végigszántották.
HT: Az egyes állomáshelyeken akkor mi történt?
DG: Az egyes állomáshelyeken egyből beiratkoztam a helyi színjátszó csoportba.
HT: Azt mondd el, hogy most az első állomáshely, ahová kerültetek, az hol volt?
DG: Az első állomáshelyünk az Észak-Magyarországi régió volt, Miskolcon kezdtem.
HT: Ott hogy hívják a színjátszó csoportot?
DG: Ott az Ifjúsági Színház volt.
HT: Az Ifjúsági Színházban milyen szerepeid voltak?
DG: Az Ifjúsági Színházban volt például az Elemi iskolásoknak a Mátyás király, és abban a darabban én voltam a Gyuri bá' kedvenc inasa, a Lacika.
HT: Ez az első szereped volt?
DG: Nem, az első szerepem az Arlecchino volt a Velencei karneválban.
HT: Ez is az Ifjúsági Színházban volt?
DG: Igen, ez is az Ifjúsági Színházban volt.
HT: Arlecchino?
DG: Igen.
HT: Arlecchino, az olasz komédia jellegzetes figurája.
DG: Igen, az olasz komédia jellegzetes figurája.
HT: Meg lehetett tanulni?
DG: Meg lehetett tanulni.
HT: Ez egy nagy dolog!
DG: Ez egy óriási dolog volt!
HT: És utánatok mi jött Miskolc után?
DG: Miskolc után jöttünk Esztergomba.
HT: Esztergomban mi volt a színjátszó csoport neve?
DG: Esztergomban a Gárdonyi Géza Színjátszó Társulat volt.
HT: És ott milyen szerepeid voltak?