December 24-én

Tél közepén, mikor a hideg elől menekülünk egymáshoz, mikor a szeretet melegével fűtjük testünket és szívünket, van egy különleges nap. December 24-e, Szenteste.

Szenteste a várakozás, a készülődés ünnepe. A család, a szeretteim körében várom az ünnepet, amely a nyugalom, a béke és a harmónia ünnepe is egyben. Ilyenkor igyekszem minden vitát, nézeteltérést hátra hagyni, elfelejteni, hiszen ezek csak elrontanák az ünnep varázsát.

A fenyőünket már korábban feldíszítettük, olyan csodaszép lett, mindenki megcsodálja. Anyukám sütött mákos bejgli, a szeretet süteményét. Illata átjárja a lakást, otthonunkat melengeti. A fenyő alatt már ott vannak a becsomagolt ajándékok is, kíváncsian nézegetem őket. Aztán a család köréül ülünk, beszélgetünk, mesélgetünk, nevetünk, néha egy-egy régi karácsonyunkat idézve fel. A szeretet ilyenkor tetőzik, s ez az, ami megmelengeti a lelkemet.

Este, mikor már mindenki nyugovóra tér, a gyerekek is elalszanak, kimegyek a szobából. A szoba csodaszép, a fa égői világítanak, a fa alatt ott vannak az ajándékok, a szeretet és a béke hangulata lengi át a szobát. A szeretet szobája ez. Ez az, amit én karácsonynak hívok.