Ebben a játékban minden festmény...

A kiállítás megnyitása előtt néhány nappal megérkeztem a múzeumba, hogy körülnézzek. Amikor beléptem a kiállítótérbe, szinte szóhoz sem jutottam. A falakról lenyűgöző festmények néztek vissza rám, mintha életre keltek volna.
A festmények nemcsak műalkotások voltak, hanem portálok is más világokba. Az egyik festményen egy buja erdő látszott, madarak csicsergésével és a szél susogásával. A másik egy csendes tavat ábrázolt, amelynek vize olyan nyugodt volt, hogy a fák tükröződése úgy tűnt, mintha magát az eget tükrözné. Minden festmény egy-egy új kalandot, egy-egy új felfedezést ígért.
Először vonakodtam belépni a festményekbe. Félelemmel töltött el a gondolat, hogy mi történhet, ha átlépem azt a láthatatlan vonalat. De a kíváncsiságom legyőzte a félelmemet, és hamarosan átléptem az erdei festmény határán.
És ebben a pillanatban megváltozott minden.
A madárcsicsergés még hangosabb lett, a szél még erősebb. A fák elöntöttek, ágaik mintha megöleltek volna. Éreztem a nedves föld illatát, a nap melegét a bőrömön. Tudtam, hogy már nem a múzeumban vagyok, hanem egy valódi erdőben.
Órákig barangoltam a festményben, felfedezve annak minden zugát. Találkoztam állatokkal, hallgattam a víz csobogását, és csodáltam a természet szépségét. De csakhamar rájöttem, hogy az erdő nemcsak örömteli felfedezéseket tartogat. Sötét zugai voltak, ahol a fák árnyéka megfélemlítő volt, és ahol a szél hangja úgy hangzott, mint egy farkas üvöltése.
Ekkor rájöttem, hogy a festmények nemcsak szép képek, hanem veszélyes helyek is lehetnek. Ha nem vigyázok, könnyen eltévedhetek, vagy még rosszabb, valami szörnyűségbe ütközhetek.
Óvatosan indultam visszafelé, és hamarosan újra átjöttem a festmény határán. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor a múzeum ismerős falai öleltek körül.
Azóta is gyakran látogatok el a kiállításra, és mindig örömmel lépek be a festményekbe. De soha nem felejtem el, hogy ezek a gyönyörű helyek veszélyeket is rejthetnek.
Ebben a játékban minden festmény egy új világ. De mielőtt átlépnénk a határukon, mindig emlékeznünk kell arra, hogy ezek a világok nem mindig olyan ártalmatlanok, mint amilyennek látszanak.