Esterházy Péter, avagy a Kertriporter




Esterházy Péter 1950-ben született Budapesten. Édesapja Esterházy Mátyás, író, publicista, édesanyja Peéry Piroska, zongoratanárnő. Már gyermekkorában is sokat olvasott, írt, és szerette a színházat. Az Eötvös József Gimnázium elvégzése után az ELTE magyar szakára járt, ahol 1974-ben szerzett diplomát. Közben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát is.

1980-ban jelent meg első kötete, a Fancsikó és Pinta, amely rögtön nagy sikert aratott. A regény egy ifjúsági történet, amely egy kisvárosban játszódik. Az 1984-ben megjelent Ki szavatol a lady biztonságáért című regénye már komolyabb mű, amely az 1956-os forradalom és megtorlás idején játszódik. A regényt számos nyelvre lefordították, és több díjat is kapott.

Esterházy Péter írásaira jellemző a nyelvi játékosság, az intertextualitás és a humor. Műveiben gyakran megjelenik az önéletrajzi elem, és a saját családi történetét is gyakran dolgozza fel. Írásait az irodalomkritika is elismeri, számos díjat kapott, többek között a Kossuth-díjat és a Széchenyi-díjat.

Esterházy Péter nemcsak író, hanem hivatásos botanikus is. A Kertészkedők Lapja című folyóirat szerkesztőjeként és a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársaként is dolgozott. A természet iránti szeretete több művében is megjelenik, így például a Hasnyálmirigynapló című regényében, amelyben a természettudományos és a szépirodalmi szöveg sajátos módon keveredik.

Esterházy Péter munkássága nagy hatással volt a magyar irodalomra. Írásai révén megújította a magyar prózát, és új irányokat mutatott a magyar irodalomnak. Az egyik legjelentősebb kortárs magyar író, akinek művei a világ számos nyelvére le lettek fordítva.