Ha valaki azt mondja nekem, hogy a legújabb Everton–Aston Villa mérkőzés egy diadalmas győzelem lesz számunkra, bizonyára kinevettem volna. Az elmúlt hónapokban csapataink elkeserítő teljesítményt nyújtottak, és bármennyire is szerettem volna hinni a legjobbban, nem voltam biztos benne, hogy ezúttal képesek leszünk győzelemre vinni. De milyen csodálatosan tévedtem!
Már a kezdetektől fogva látszott, hogy a csapatunk készen áll a küzdelemre. Agresszíven játszottak, és nem féltek letámadni az Aston Villa védelmét, minden alkalommal, amikor lehetőségük nyílt rá. Öröm volt nézni, ahogy a csapat együtt dolgozott, és ahogy a szurkolók a lelátón lelkesen szurkoltak nekik.
A mérkőzés első gólja nem sokkal a félidő előtt született, amikor Anthony Gordon egy gyönyörű labdával találta meg Dominic Calvert-Lewint a tizenhatoson belül. Calvert-Lewin, aki az utóbbi időben szenvedett a gólszerzéssel, magabiztosan a kapuba lőtt, és ezzel felszabadító vezetéshez juttatta csapatunkat. A szünetben mindenki a pályán és a lelátón magabiztos volt a győzelemmel kapcsolatban.
A második félidőben az Aston Villa megpróbált nyomást gyakorolni ránk, de a védelmünk szilárdan tartotta magát, és megakadályozta őket abban, hogy bármilyen komoly esélyt teremtsenek. Csapataink folyamatosan támadták az ellenfelet, és több lehetőséget is kihagytak a gólra. Végül azonban a 85. percben Demarai Gray végleg eldöntötte a meccset, amikor egy lenyűgöző lövéssel a kapuba talált.
A 2-0-s győzelem igazi lökést adott a csapatunk önbizalmának, és megmutatta, hogy képesek vagyunk nagy dolgokra. Ez egy fontos mérföldkő számunkra, és remélem, hogy ez a lendület végigkísér minket a szezon hátralévő részében. Mert ha ez a csapat képes így teljesíteni, akkor nem látom okát, hogy miért ne reménykedhetnénk abban, hogy elérjük céljainkat.
Ha te is olyan vagy, mint én, és kételkedsz csapatunk képességeiben, akkor azt javaslom, hogy gondolkozz újra. Ez az Everton–Aston Villa mérkőzés ékes bizonyítéka annak, hogy ez a csapat képes különleges dolgokra, és nem szabad leírnunk őket. Mert sosem tudhatjuk, mi történhet, ha hiszünk és támogatjuk őket.