Földrengés Siófokon

Kezdjük az elején. Egy átlagos szombat este volt egy átlagos siófoki apartmanban az átlagos lakókkal. Netflix, pizza, takaró, egy tipikus este. Aztán egyszer csak zaj. Olyan zaj, amilyet még sosem hallottunk korábban. Mintha egy hatalmas teherautó csapódott volna a házunknak, vagy egy épület omlott volna össze.

Az első reakciónk a pánik volt. Felugrottunk és az ajtó felé rohantunk, azt hittük, valami történik az épületen kívül. De aztán rájöttünk, hogy ez nem egy külső zaj. A házunk remeg. A padló remeg a lábunk alatt, a falak remegnek körülöttünk, a mennyezet remeg a fejünk felett. Mintha az egész épület táncolna.

Az első sokk után jött a félelem. Nem tudtuk, mi történik. Földrengés? Robbanás? Terrorista támadás? Az agyunk forogni kezdett, de nem tudtunk logikusan gondolkodni. Csak annyit tudtunk, hogy menekülnünk kell.
Kirohantunk az ajtón, és a lépcsőházba rohantunk. De a lépcsőház is remegett. A falakról vakolatok potyogtak, a lépcsők remegtek a lábunk alatt. Minden egyes lépéssel egyre nagyobb lett a pánik.
Végül kiértünk az utcára. A házunk még mindig remegett, de kint már biztonságban éreztük magunkat. Az utcán már sok más ember is volt, akik szintén elmenekültek az otthonaikból. Mindenki rémült és zavart volt. Nem tudtuk, mi történik, és nem tudtuk, mit tegyünk.
Aztán egyszer csak megszűnt a remegés. A házak abbahagyták a táncot, és a föld megnyugodott. A pánik lassan kezdett alábbhagyni, és kezdtünk összeszedni magunkat. Megtudtuk, hogy földrengés volt, egy 4,4-es erősségű. A mi házunk nem sérült meg komolyan, de voltak épületek, amelyek megsérültek.

A földrengés után. Miután a rengés elmúlt, elkezdtünk takarítani. A földrengés nem okozott komoly károkat, de azért volt mit takarítani. Képkeretek estek le a falról, edények törtek össze a konyhában, és a könyvek a polcokról a földre potyogtak.

A takarítás közben beszélgettünk a történtekről. Megosztottuk a félelmeinket és a gondolatainkat. Rájöttünk, hogy bár a földrengés ijesztő volt, de túl vagyunk rajta. Túléltük.

A földrengés megrázott minket, de nem tudott megtörni. Erősebbek lettünk, mint valaha. Megtanultuk, hogy az élet értékes, és hogy bármi megtörténhet. Megtanultuk, hogy soha nem szabad feladni, és hogy mindig fel kell állni és továbbmenni.

A földrengést nem felejtjük el soha. De az emléke sem hagy minket elfelejteni, hogy az élet milyen értékes.