Fanni, aki átkajává lett szeretett gyerekkorának

Ma reggel egy kiskorú lányról olvastam a hírekben, aki bántalmazás miatt beperelte az édesanyját. Szörnyű történet, és nem is értem, hogyan lehet valaki ilyen kegyetlen a saját gyermekével szemben. Azonban a cikk olvasása közben egy régi emlékem jutott eszembe, ami fájó szívvel töltött el.

Gyerekként szerettem sportolni és táncolni. Édesanyám sokat áldozott arra, hogy segítse ezt a szenvedélyemet, és olyan edzéseket fizetett nekem, amiket nem engedhettünk volna meg magunknak. Hálás vagyok neki ezért, és örökké hálás leszek a lehetőségekért, amiket kaptam. Csakhogy az éremnek két oldala van.

Édesanyám mániákusan aggódott értem. Folyamatosan azt hajtogatta, hogy mindent megtesz, hogy megvédje engem a külvilágtól. Nem engedte, hogy felhívjam a barátnőimet, vagy hogy egyedül menjek haza az iskolából. Figyelte minden lépésemet, és ha nem úgy tettem, ahogy ő akarta, akkor büntetett.

A sport is a megszállottságává vált. Minden egyes edzést ellenőrzött, és folyamatosan hajtott előre. Az edzéseken óriási nyomást helyezett rám, és megbüntetett, ha nem nyertem. A tánc már nem örömet okozott, hanem stresszt és szorongást. Ahelyett, hogy a saját tempómban fejlődtem volna, édesanyám a saját ambícióit akarta megvalósítani rajtam keresztül.

Évekig próbáltam tűrni ezt a helyzetet. Azt mondogattam magamnak, hogy csak szeret engem, és védelmezni akar. Csakhogy a szeretet nem egyenlő a kontrollal. Édesanyám szeretetébe belefulladtam, és a végén már csak egy árnyéka voltam önmagamnak.

Nehéz volt szakítani vele, de tudtam, hogy meg kell tennem. Elköltöztem otthonról, és elmentem pszichológushoz, hogy feldolgozzam a gyerekkoromban elszenvedett traumákat. Évekbe telt, mire újra tudtam bízni az emberekben, és mire megtaláltam a saját hangomat.

Most már felnőtt nő vagyok, és saját családom van. Tudom, hogy milyen fontos a szeretet és a védelem, de azt is tudom, hogy vannak határok. Soha nem tennék a gyerekeimmel azt, amit az édesanyám tett velem.

A gyerekkorom számomra egy börtön volt, ahonnan sikerült megszökni. De az az emlék örökre velem marad, és arra emlékeztet, hogy a szeretet nem egyenlő a kontrollal.

• Tipp szülőknek: Ne használjátok a szeretetet ürügyként arra, hogy korlátozzátok a gyerekeitek életét. A szeretetnek szabadnak kell lennie, és nem fájdalmat kell okoznia.
• Tipp gyerekeknek: Ha úgy érzed, hogy az édesanyád vagy az édesapád túl sokat aggódik érted, és nem hagy téged szabadon élni, akkor beszélj valakivel, akiben megbízol, például egy tanárral, egy iskolapszichológussal vagy egy baráttal.