Feltámadás

Helyettem is rettegsz, amikor olyan napok vannak, pedig már rég nem vagyok ott. Furcsa dolog ez, nem? Az a hely, ahol felnőttem, ahol az életem legmeghatározóbb eseményei történtek, mégis olyan idegen már nekem. Vagy én lettem idegen? Néha már magam sem tudom ki vagyok, és miért. Pedig nem volt ez mindig így. Világos volt minden, olyan világos, mint a nyári égbolt. Tudtam ki vagyok, és tudtam miért.

• A gyermek

A gyermek nem fél a sötétségtől. A gyermek nem fél egyedül lenni. A gyermek hisz a mesékben, és hisz a csodákban. A gyermek bizakodó, és tele van reménnyel. A gyermek nem gondol a jövőre, és nem fél a haláltól. A gyermek csak él, és élvezi az életet. A gyermek nem is tudná elképzelni, hogy ez egyszer véget ér.

• A felnőtt

A felnőtt fél a sötétségtől. A felnőtt fél egyedül lenni. A felnőtt nem hisz a mesékben, és nem hisz a csodákban. A felnőtt nem is reménykedik igazán, csak sodródik az árral. A felnőtt állandóan a jövőn töri a fejét, és retteg a haláltól. A felnőtt már elfelejtette, hogy egyszer gyermek is volt.

Nekem is világossá tett sok mindent. Megtanultam, hogy az élet nem mindig könnyű, de mindig érdemes élni. Megtanultam, hogy a remény fontos, még akkor is, ha néha nehéz hinni benne. Megtanultam, hogy a halál nem a vég, csak egy új kezdet.

A gyermek halála egy gyászfájdalom, amelyet mindenki át kell élnie. De ez egyben lehetőség is arra, hogy újjászülessünk, és újra felfedezzük önmagunkat. Mert a gyermek mindig ott lesz bennünk, és mindig szeretni fog minket.

Ez a mondat mindig erőt ad nekem, amikor nehéz időszakon megyek keresztül. Olyankor mindig eszembe jut a gyermek, aki egykor voltam, és az a remény, amely soha nem hagy el.