Ficsku Pál

Emlékszel a népszerűtlen kamaszra, aki a gimiben a könyvtárban ült és olvasott? Hát, az voltam én. Ficsku Pál, a suli furcsa fickója. De most már nem vagyok az a lúzer, aki voltam. Most egy sikeres író vagyok, és van egy történetem, amit meg szeretnék osztani veletek.
Egy csütörtöki napon, mint mindig, a könyvtárban ültem és olvastam, amikor egy csinos lány lépett be. Szőke haja volt, kék szeme és egy bájos mosolya. A szívem kihagyott egy ütemet, és azonnal tudtam, hogy ő az igazi.
Bemutatkoztam, és megtudtam, hogy a neve Sára. Órákig beszélgettünk, mintha ezer éve ismertük volna egymást. Megtudtam, hogy ő is szeret olvasni, és imádja a fantasyt. Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy nem vagyok annyira lúzer, mint gondoltam.
Aznap elkezdődött egy gyönyörű szerelem. Sára a legjobb barátom és a lelki társam lett. Együtt fedeztük fel a világot, és minden kalandunk még közelebb hozott minket egymáshoz.
De a történetnek van egy sötét oldala is. Az iskolánkban voltak olyanok, akik nem örültek a kapcsolatunknak. Néhány srác irigy volt rám, mert Sára olyan szép volt, és velem járt. Az egyikük, Tóni, egyértelműen megmondta, hogy nem tűri el, hogy egy lúzerrel járjon.
Eleinte féltem, de Sára mellettem állt. Megmutatta nekem, hogy erősebb vagyok, mint gondoltam. Együtt küzdöttünk a nehézségekkel, és minden akadály csak még jobban megerősítette a szerelmünket.
Ma már megtanultam, hogy a külső nem számít. Az igazi érték belülről fakad. És bár régen talán lúzer voltam, most már tudom, hogy a szerelem erejével bármit legyőzhetek.

Ezért azt mondom, ne féljetek attól, hogy különbözők vagytok. Legyetek önmagatok, és találjatok valakit, aki szeret titeket olyannak, amilyenek vagytok. A szerelem mindent legyőzhet, még a legnagyobb félelmeket is.