Évek óta figyelemmel kísérem az olasz focit, de sosem gondoltam volna, hogy egyszer én is láthatom kedvenc csapatomat, a Fiorentinát. Májusban azonban álmaim valóra váltak, amikor egy hétvégére kiutaztam Firenzébe, hogy megnézzem a Viola meccsét.
Firenze csodálatos város, tele lenyűgöző műemékekkel és finom ételekkel. De ami igazán megfogott, az a város fociszelleme volt. Mindenhol lila-fehér mezeket lehetett látni, és az emberek lelkesen besélgettek a következő meccsről. Én is átadtam magam a hangulatnak, és alig vártam, hogy lássam kedvenc játékosomat, Franck Ribéryt.
A meccs napján kora délután érkeztem meg a Stadio Artemio Franchi stadionhoz. A hangulat elektromos volt, és én is lázasan izgultam. A meccs kezdőrúgásakor a stadion az "O Firenze" dallamára remegett, és én is torkom szakadtából énekeltem.
A Fiorentina ezzel a meccsel biztosította a bentmaradást az első osztályban, és az érzések leírhatatlanok voltak. A stadionban lévő mindenki énekelt, ugrált és ölelte egymást. Én is elkaptam a lelkesedésüket, és órákig énekeltem és ugráltam.
Ez az élmény megváltoztatta az életemet. Rájöttem, hogy a foci nem csak egy játék, hanem egy életérzés is. A Fiorentina címerét a szívemben hordom, és örökké hálás leszek azért a felejthetetlen élményért, amelyet Firenzében éltem át.
És tudjátok mit? Nem csak én éltem át ilyesmit. Számtalan más szurkolóról hallottam, akik hasonló élményekről beszéltek. Úgyhogy ha ti is szeretnétek megváltoztatni az életeteket, fogjatok egy repülőjegyet, és utazzatok el egy Fiorentina-meccsre. Garantálom, hogy nem fogjátok megbánni!