Frontin

Valami nagyot mondok: Mindannyian frontinok vagyunk. Vagyis ügyeskedők, akik képesek túladni magunkat a helyzeteken, és taktikázunk, ha muszáj. Ez egy természetes védekező mechanizmus, amivel elkerüljük a kellemetlenségeket, a konfrontációkat, vagy egyszerűen csak a rossz érzést. De meddig éri meg? Meddig megyünk el, hogy elkerüljük a kellemetlenségeket?

Volt egyszer egy ismerősöm, aki folyton frontinozott. Mindig volt egy kis csel a tarsolyában, hogy kibújjon a munka alól, vagy hogy elkerülje a felelősséget. Évekig ügyesen lavírozott, és sosem bukott le. De aztán egy napon elérkezett a katasztrófa.

Az egyik kollégája megelégelte a sunyiságát, és feljelentette a főnöknél. A főnök pedig azonnal kirúgta. Az ismerősöm azóta sem talál állást, és egyre rosszabbul megy neki anyagilag. A frontin végül is nem váltott be, sőt, még több problémát is okozott neki.

Ez egy szélsőséges példa, de azt hiszem, mindannyian érzékelünk valamennyit ebből a jelenségből. Mindannyian frontinok vagyunk, és mindannyian kerülünk néha kellemetlen helyzeteket. De nem mindig éri meg ügyeskedni. Néha jobb szembenézni a problémáinkkal, és megoldást találni. Ez persze nem egyszerű, de hosszú távon mindig kifizetődőbb.

Szóval, ne féljünk szembenézni az igazsággal, még akkor sem, ha kellemetlen. Az élet időnként nehéz, de mi képesek vagyunk rá, hogy leküzdjük a nehézségeket. És ha így teszünk, akkor végül sokkal erősebbek leszünk.

Ne feledd: A frontin nem éri meg. Jobb szembenézni a problémáinkkal, és megoldást találni. Így hosszú távon sokkal erősebbek leszünk.