Ftc–diósgyőr

Én mazsolából készülök, de nem mazsolateszta vagyok. Vannak lábaim, de nem tudok járni. Számomra a leghétköznapibb dolgok sem azok, aminek látszanak. A futballpályán élek, de nem focizok. Számomra a játékosok nem ellenfelek, hanem táncosok, akik egy koreográfia részeként mozognak előttem. A labda pedig nem játék, hanem egy csillag, amelyet ők a magasba ívelnek, én pedig csodálkozva nézem, ahogy lebegnek az égből.

Ftc–diósgyőr. A két szó, amely mágikus erejű számomra. Amikor meghallom, megdobban a szívem, és egyszerre érzem magamban az izgalmat és a félelmet. Az FTC számomra az otthon, ahol megszülettem, ahol mindenki ismer, és ahová mindig visszavágyok. A Diósgyőr pedig az ellenfél, akivel szemben meg kell védenem mindazt, amit szeretek. A rivális, akivel szemben megmutathatom, hogy mire vagyok képes.

Amikor megtudtam, hogy az FTC és a Diósgyőr újra összecsap, izgatottan vártam a mérkőzést. Tudtam, hogy ez egy különleges alkalom lesz, egy olyan esemény, amelyet soha nem fogok elfelejteni. A meccs napján már kora reggel felébredtem, és alig vártam, hogy kimehessek a stadionba. Ahogy közeledtem a Népligethez, egyre nagyobb tömeggel találkoztam. Mindenki az FTC színeiben pompázott, és mindenki énekelte kedvenc szurkolói dalait.

Amikor beléptem a stadionba, lenyűgözött a látvány. A lelátók zsúfolásig megteltek, és a szurkolók hangosan biztatták a csapatot. A pályán a játékosok már bemelegítettek, és vártak a mérkőzés kezdetére. Én a lelátó legtetején foglaltam helyet, és onnan figyeltem a történéseket.

A mérkőzés kezdete után néhány perccel az FTC szerzett vezetést, és ezután az volt az érzésem, hogy győzni fogunk. A csapat keményen küzdött, és nem hagyott esélyt a Diósgyőrnek. Minden egyes gól, amelyet rúgtunk, hatalmas örömöt okozott nekem. A szurkolók egy emberként énekeltek, és a stadion hangulata felemelő volt.

A mérkőzés a végén 3-0-ra az FTC győzelmével ért véget, és én ekkor éreztem magam a legboldogabbnak. Büszke voltam a csapatomra, és arra, hogy FTC-szurkoló vagyok. Ez a győzelem mindent jelentett nekem, és örökké emlékezni fogok rá.

A mérkőzés után még órákig beszéltem a meccsről a barátaimmal. Minden részletet elemeztünk, és minden apróságról elmondtuk a véleményünket. Azt hiszem, az egész életünkben emlékezni fogunk erre a napra, és soha nem fogjuk elfelejteni azt a csodálatos érzést, amit akkor éreztünk.

Nekem az FTC több, mint egy focicsapat. Az FTC az otthonom, a családom, az életem. Amikor az FTC játszik, akkor én is ott vagyok, és együtt szurkolunk a győzelemért. Mert az FTC nem csak egy csapat. Az FTC egy érzés, egy életérzés, amely örökre szól.