Görbe Nóra: A színház az én otthonom

Görbe Nóra színész-rendezővel beszélgettünk pályafutásáról, a színház szeretetéről és a jövőbeli terveiről.
P: Kedves Nóra, mesélj nekünk a kezdetekről! Hogyan kerültél a színház világába?
GN: Már gyerekkoromban is nagyon szerettem szerepelni, szavakat, mondatokat mondani. A színház szeretete az általános iskolában gyökerezik, ahol volt egy tanárom, aki örülne, ha itt lennénk, és látnánk, hogy tudtunk bontakozni miatta. Nagyon jó érzés volt, hogy végre valami olyan közeget találtam, ahol azt mondták, hogy csináld csak, mondd el, csináld meg. Nagyon nagy élmény volt. Aztán ugyanabban az általános iskolában már a diákszínjátszás is elindult, és ott is elkezdtem játszani. Fantasztikus élmények voltak, ott tanultam meg a színészet alapjait.
P: Mi volt az, ami a színházban leginkább megfogott?
GN: Azt hiszem, az a fajta közösségi élmény, hogy egy közönség előtt tudunk valamit létrehozni, és azt, hogy akár egy hét alatt is tudok egy karaktert megformálni. Ez a színház legnagyobb varázsa.
P: Színésznőként és rendezőként is dolgozol. Melyik áll közelebb a szívedhez?
GN: A kettő számomra kéz a kézben jár. A rendezésben az a jó, hogy kívülről látom a dolgokat, tudom értelmezni a darabot, amit írt a szerző, és azt tudok továbbvinni a színészeimmel. Azt hiszem, ha csak színész lennék, akkor nagyon hiányozna a rendezés, mert nagyon szeretem, hogy végig tudok kísérni egy produkciót.
P: A jelenlegi színházi világban milyen kihívásokkal kell szembenézni?
GN: A legnagyobb kihívás az, hogy egyre nehezebb a közönséget bevonzani a színházba. Egyre nagyobb a konkurencia, rengeteg a szabadidős tevékenység, és az embereknek sokkal több lehetőségük van, mint régen. Tehát a színháznak nagyon kell küzdenie azért, hogy megtartsa a közönségét, és újakat is szerezzen.
P: Van olyan szerep, amit mindig is el szeretnél játszani?
GN: Vannak olyan szerepek, amelyek nagyon érdekelnek, és mindig is szerettem volna eljátszani, például a Rómeó és Júliából Júliát, vagy a Cseresznyéskerből Ranjevszkaját. Ezek olyan szerepek, amelyek nagy kihívást jelentenek, és amelyekben nagyon szeretném megmutatni magamat.
P: Mit tanácsolsz azoknak, akik színész szeretnének lenni?
GN: A legfontosabb, hogy szeresd a színházat, és hogy tudj áldozatokat hozni érte. A színészet egy kemény szakma, és nagyon sok lemondással jár, de aki igazán szereti, az mindent meg fog tenni azért, hogy elérje a célját.
P: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
GN: Szeretnék minél többet rendezni, és színészként is olyan szerepeket eljátszani, amelyek kihívást jelentenek számomra. Azt hiszem, még rengeteg minden van bennem, amit szeretnék megmutatni a közönségnek.