Gegesy Ferenc

Az idén 130 éve született Gegesy Ferenc festőművész neve ismerősen csenghet azoknak, akik látogattak már nagyobb budapesti múzeumba, hiszen több műve megtalálható a Magyar Nemzeti Galériában (pl.: Három nőalak) és a Szépművészeti Múzeumban (pl.: Nyárfás táj).

Gegesy, aki életének nagy részét Olaszországban töltötte, klasszikus képviselője az úgynevezett szecessziónak. Az ő falfestményei díszítik a római Szent István-bazilika kupoláját, a velencei Szent Márk-székesegyház kupolájának mozaikjait is ő tervezte. De "római korszakában" olyan hírességeknek festett portrét, mint II. Viktor Emánuel király vagy XIII. Leó pápa.

Hogy miért éppen ő lett az egyik kedvenc festőművészem? A képein olyan megkapóan lágyak a színek, a figurái pedig mintha egy álomvilágból lépnének elő. De ennél is fontosabb, hogy Gegesy képei mindig egy kicsit másképp néznek rám. Mostanában az jut eszembe, hogy milyen érdekes lehet festőnek lenni. A képzeleted megalkot egy világot, amit aztán a kezeddel a vászonra viszel. És ha ez a kép még száz év múlva is ugyanúgy rabul ejti az embereket, az már tényleg valami csodálatos.

Ha még nem láttál Gegesy Ferenc műveiből, akkor érdemes felkeresned egy múzeumot, ahol kiállítják őket. Én biztos vagyok benne, hogy nem fognak csalódást okozni.

Egyébként tudtad, hogy Gegesy Ferenc a híres zeneszerző, Puccini jó barátja volt? A festőművész gyakran eljárt Puccini zenés premiereire, Puccini pedig cserébe annyira szerette Gegesy művészetét, hogy egy időben egy hatalmas méretű portrét készíttetett magáról, amit a villájában, a tóconyi méretű kandalló fölé függesztetett fel.

Gegesy Ferenc egy igazán nagyszerű művész volt, akinek a képein keresztül ma is élvezhetjük a múlt század szépségét.