Gubacsi híd

A Gubacsi híd egy nosztalgikus hely számomra. Az apámmal gyakran sétáltunk át rajta, amikor gyerekek voltunk. Emlékszem, ahogy a naplementében sétáltunk, és a napfény megcsillant a vízben. A híd fémkorlátjai olyan hűvösek voltak a kezemben, és mindig lenyűgözött a híd alatt hömpölygő erős áramlás.

Évekkel később újra meglátogattam a Gubacsi hidat. Már nem voltam gyerek, és az apám sincs már velem, de a híd még mindig ugyanaz volt. Ugyanazok a fémkorlátok, ugyanaz a zajos forgalom. De valahogy minden más volt. A híd mögött a város látképe megváltozott, új épületek nőttek ki a semmiből. De a híd megmaradt, egy örök emlékeztető a múltra.

A Gubacsi híd több, mint pusztán egy átkelőhely. Ez egy emlékmű. Emlékeztet a múltra, a jelenre és a jövőre. Emlékeztet a szeretteinkre, akik elmentek, és azokra, akik még mindig velünk vannak. Emlékeztet a városunkra, amely folyamatosan változik, és a változások közepette is mindig lesznek emlékeztetők a múltra.

A Gubacsi híd egy különleges hely számomra. Ez egy hely, ahol emlékezhetek az apámra, a gyermekkoromra és a városom történetére. Ez egy hely, ahol a múlt, a jelen és a jövő találkozik.