Siklósi Gergely vagyok, siket rendőr. Immár bő 14 éve viselem büszkén a magyar rendőrség egyenruháját, és nap mint nap azzal szembesülök, hogy milyen mélyen bevésődtek társadalmunkban a siketekről kialakult sztereotípiák.
Amikor elmondom valakinek, hogy rendőr vagyok, a leggyakoribb reakció ez: „Te jó ég! Tényleg hallasz?” Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy amikor egyenruhában vagyok, és a törvény betartatásáról van szó, akkor hirtelen mindenki „hallónak” tekint. Lehet, hogy ez furcsán hangzik, de ez sajnos a valóság.
A siketekre jellemzően gyengeképességűként, fogyatékosként tekintenek, akik képtelenek a kommunikációra, vagy akiknek csak védő munkák valóak. Pedig ez nem igaz!
A siket közösségünk ugyanúgy tud nevetni, sírni, szerelmes lenni, családot alapítani, mint bárki más. Ugyanannyi álmunk és célunk van, mint a hallóknak. Én például rendőr akartam lenni, amióta az eszemet tudom, és sikerült is elérnem a célomat. De nem csak én. Vannak siketek, akik orvosok, tanárok, ügyvédek és még sorolhatnám.
De mi nem adjuk fel! Az elmúlt években nagy változások történtek a siketek életében. Egyre több siketnek van lehetősége felsőfokú tanulmányokat folytatni, és egyre több siket dolgozik olyan munkakörökben, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak nekünk.
Én hiszem, hogy mindenkinek meg kell kapnia a lehetőséget arra, hogy megvalósítsa az álmait, függetlenül attól, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznie az életben.
A siketek egyenjogúsága érdekében tehetünk mi is!
Ha mi mindannyian összefogunk, akkor egy olyan társadalmat építhetünk, ahol a siketek is élhetnek teljes és egyenlő életet.
Tegyük láthatóvá a siketeket!