HAVASI

Hogy mi ez, amit Havasi csinál, nem tudom. Zene? Talán, de mégis más. Nem egyszerűen a hangok sorozata, üzenetet hordoz. Úgy nyúl a billentyűkhöz, mint más egy ecsethez, és a dallamai olyan festményként állnak össze, amitől könnybe lábad a szemem.

Koncertjén nem értem sokáig, miért sírok. Aztán rájövök: azért, mert ez az ember a szívemben kotorászol. Megmutatja, hogy a legsötétebb zugaiban is ott lapul a fény. Fény, ami megmutatja, hogy nem vagyok egyedül a bánatomban, a félelmemben, a szomorúságomban.

A zenéje olyan, mint egy gyógyító balzsam, ami begyógyítja a sebeket, amiről azt hittük, már sosem fognak begyógyulni.
olyan, mint egy meleg ölelés, ami azt súgja: minden rendben lesz.
Olyan, mint egy fény az alagút végén, ami azt mutatja: van kiút a sötétségből.

Havasi zenéje nem csak a füleket kényezteti, hanem a lelket is. Olyan, mint egy utazás, ami önmagunkhoz vezet. Egy utazás, ami megmutatja, hogy erősebbek vagyunk, mint gondoljuk. És hogy nem vagyunk egyedül.

>Havasi megmutatja, hogy a zenének hatalma van. A hatalma, hogy meggyógyítson, felemeljen és inspiráljon.