Hende Csabát még a kilencvenes években ismertem meg, amikor először kezdett el a médiában szerepelni. Akkoriban még egy fiatal, ambiciózus politikus volt, aki hamar felhívta magára a figyelmet a szókimondó stílusával és a unortodox nézeteivel.
Azóta eltelt néhány év, és Hende Csaba az egyik legismertebb és legmeghatározóbb alakjává vált a magyar politikai életnek. A Fidesz egyik alapító tagja, többször volt miniszter, jelenleg pedig parlamenti képviselő.
Hende Csabának markáns személyisége van. Nem fél kimondani a véleményét, még akkor sem, ha az népszerűtlen. Nem fél szembemenni az árral, és mindig kiáll az elvei mellett.
Ez a tulajdonsága azonban nem mindig eredményezett pozitív eredményeket. Hende Csaba gyakran került botrányokba, és több alkalommal is távoznia kellett kormányzati pozíciójából.
Ennek ellenére Hende Csaba továbbra is népszerű figura a Fidesz-szavazók körében. Sokan tisztelik őt a szókimondó stílusáért és elvhűségéért.
Hende Csaba egy összetett és ellentmondásos személyiség. Vannak, akik a magyar politika egyik legkarizmatikusabb és legbátrabb alakjának tartják, míg mások egy botrányhősnek, aki több kárt okozott, mint hasznot az országnak.
Az biztos, hogy Hende Csaba sosem hagyja közömbösen a közvéleményt. Ő az a politikus, aki vagy szereti, vagy gyűlöli az ember, de biztosan nem lehet elmenni mellette szó nélkül.
Hende Csaba mindig is ambivalens kapcsolatban volt a médiával. Egyrészt élvezi a nyilvánosság figyelmét, és szívesen szerepel a kamerák előtt. Másrészt azonban gyakran kritizálja a médiát, és olykor durva támadásokat intéz a újságírók ellen.
Ez a kettősség valószínűleg abból ered, hogy Hende Csaba tudja, hogy a média mind segíthet, mind árthat a karrierjének. A média segítségével tudja népszerűsíteni magát és az elveit, de a média ugyanúgy fel is nagyíthatja és eltorzíthatja a szavait.
Ennek ellenére Hende Csaba nem fél szembemenni a médiával. Gyakran tesz olyan nyilatkozatokat, amelyeket a média szenzációhajhásznak vagy botrányosnak talál. Ez azonban nem zavarja: Hende Csaba hisz abban, hogy a saját igazát kell mondania, függetlenül attól, hogy kinek tetszik és kinek nem.