Horváth Iván (1929–2015) irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A 20. századi magyar irodalom kiemelkedő kutatója, több irodalmi lap szerkesztője volt.
Horváth Iván 1929. május 12-én született Budapesten. Édesapja, Horváth János az Országos Társadalombiztosító Intézet tisztviselője, édesanyja, Bayer Ilona háztartásbeli volt. Az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar–esztétika szakán szerzett diplomát 1952-ben.
A diploma megszerzése után a Népművelési Minisztérium munkatársa lett, ahol az irodalmi előadó-iroda vezetője volt. 1957-ben az ELTE Magyar Irodalomtörténeti Tanszékére került, ahol 1999-ig oktatott. 1964-ben egyetemi docens, 1976-ban egyetemi tanár lett. 1991-től a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt.
Horváth Iván 1969-től az Élet és Irodalom irodalmi hetilap szerkesztője, 1976-tól 1990-ig főszerkesztője volt. 1987-től 1990-ig a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese, 1990-től 1991-ig pedig főszerkesztője volt.
Horváth Iván 2015. augusztus 20-án hunyt el Budapesten.
Horváth Iván kutatásai elsősorban a 20. századi magyar irodalomra, azon belül is a népi írók, a Nyugat és a neoavantgárd mozgalmakra összpontosítottak. Fontos szerepet játszott a posztmodern magyar irodalom elméleti megalapozásában is.
Horváth Iván műveit több nyelvre lefordították, többek között angolra, franciára, németre és oroszra.
Horváth Iván irodalomtörténész, kritikus és egyetemi tanár kiemelkedő alakja volt a 20. századi magyar irodalomnak. Művei és kutatásai ma is fontos forrásai az irodalomtörténészeknek és a magyar irodalom iránt érdeklődőknek.
„A magyar irodalom egy örökös küzdelem a nyelvvel és a világgal.”