Hujber Ferenc

Hujber Ferenc Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, irodalomtörténész, az MTA rendes tagja. 1954-ben született Budapesten. 1979-ben szerzett diplomát magyar-orosz szakon az ELTE Bölcsészettudományi Karán.

• Irodalmi pályafutása:
• 1980-tól publikálja verseit, színházi és irodalomkritikai írásait.
• Költészete a kortárs magyar irodalom meghatározó irányzata.
• Verseiben a személyesség, a vallomásosság és a társadalmi, filozófiai kérdések elemzése jellemző.

Fő művei:

• Az ember térképe (vers, 1987)
• A virágok hatalma (esszé, 1991)
• Száz év magány (vers, 1996)
• A vers titka (irodalomtörténet, 2003)
• A teremtés öröme (vers, 2014)

Díjai és elismerései:

• Kossuth-díj (1998)
• József Attila-díj (1985, 2003)
• Babits Mihály-díj (1997)
• Déry Tibor-díj (2007)
• Széchenyi Irodalmi Díj (2014)

Stílusa és jelentősége:

Hujber Ferenc költészete mély gondolatisággal, lírai erővel és gazdag képi világgal bír. Verseinek központi témái az emberi lét kérdései, a természet, a szerelem és a halál. Költészete egyszerre személyes és egyetemes, a személyes vallomások mélyén általános emberi tapasztalatokat fejez ki.

Hujber Ferenc jelentős szerepet tölt be a kortárs magyar irodalomban. Költészete, irodalomtörténeti munkái és műfordításai nagy hatással voltak a magyar irodalom fejlődésére. Költészete méltán foglal helyet a magyar irodalom klasszikusai között.