Igen, a mamája bablevest főzött. Milyen furcsa?

Tudom, tudom, hogy nem valami szokatlan dolog a világon, hogy valakinek az édesanyja bablevest főz. De mégis furcsa számomra. Nem tudom miért, de furcsa.
Akkor lássuk is, hogy miért olyan különös ez nekem!
A családomban senki nem szereti a bablevest. Senki. Én, a testvérem, az apám, az anyám. Senki. Még a kutyánk sem. Így aztán soha nem eszem bablevest. Soha.
Aztán egyszer anyám hazajött a boltból, és büszkén jelentette be, hogy bablevest főzött. Bablevest! Én meg csak néztem rá, és nem értettem, hogy mi a francot csinált.
Megkóstoltam. És meglepően finom volt. Nagyon finom.
Még enni is kértem belőle.
És még mindig nem értem, hogy miért főzött az anyám bablevest. Miért?
Talán csak ki akart próbálni valami újat. Vagy csak megunta a régi ételeket. Vagy csak úgy gondolta, hogy ideje beváltsa azt a régi ígéretét, miszerint egyszer majd főzni fog bablevest.
Nem tudom. De az biztos, hogy többet soha nem fogok bablevest enni.
Legalábbis egy ideig biztosan nem. Míg el nem felejtem ezt a furcsa esetet.