A XV. században született Dorottya egy gazdag nemesi családból származott, azonban mélyen vallásos neveltetése ellenére a világi élet vonzotta. Váradi udvari körökben élte a napok, gyönyörű költőnő hírében állt.
De minden megváltozott, amikor elvesztette szerelmét, Sárkány Andrást. Dorottya a fájdalomban isteni megvilágosodásra talált, és Istennek szentelte az életét.
Dorottya zárdabeli évei nemcsak személyiségét, hanem költészetét is átalakították. Tehetségével és lelkével himnuszokat és vallásos énekeket írt, amelyek a középkori Magyarország legmélyebb érzelmeit fejezték ki. A Szenvedő Krisztusról írt siralmai annyira megindítóak voltak, hogy állítólag a korabeli hívek könnyekben törtek ki.
Dorottya nemcsak a vallásos költészet mestere volt, hanem költészetében a magyar nyelv forradalmát is elhozta. A latin és a német hatásoktól elszakadva egyszerű, érthető magyar nyelven írt. Költészetében a népi és a művészi nyelv ötvöződött, így művei a köznép és az udvar számára egyaránt hozzáférhetőek voltak.
A legenda születéseIlosvai Dorottya élete és munkássága a magyar történelem egyik legszebb legendájává vált. Alakjához számos misztikus történet fűződik, mint például az, hogy a klastromban írt énekei olyan szépek voltak, hogy az angyalok is lebegtek az ablakánál.
Örökségünk örökreIlosvai Dorottya öröksége máig inspirálja a magyarokat. Költészete a magyar irodalom alappillére, és emléke a magyar nőiség egyik legfényesebb példájaként él a mai napig. A középkorból származó művei ma is képesek megérinteni a szíveket és emlékeztetni minket a magyar nyelv és kultúra gazdagságára.
Ilosvai Dorottya életműve ma is elismerést és tiszteletet élvez. Szülőhelyén, Ilosván múzeumot alapítottak tiszteletére, és több közteret is elneveztek róla Magyarországon.
Az ő szellemiségében örökítik tovább a magyar irodalmat, hiszen az a nyelvi és lelki gazdagság, amelyet ő adott az ősöknek, ma is élő és alkotó erővé teszi a magyar költészetet.